Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 5. (Budapest, 2014)
X. A nádori hivatal jövedelmei
X. A nádori hivatal jövedelmei 251 nak tekinthető1298 csöböradó analógiája alapján.1299 De mit keres ott a nádor neve? Találkozunk máskor is hasonló esettel. Amikor II. András 1225-ben a borsmonostori egyházat kiváltságosa, akkor a király a monostor minden népétől beszedett csöböradót, szabadok dénárjait és nehezéket a monostornak adományozta, hozzátéve, hogy mindezek nem tartoznak senki máshoz, sem a nádorhoz, sem a soproni ispánhoz, csak őhozzá.1300 Weisz Boglárka azzal magyarázta a nádor külön kiemelését, hogy az adományozás időpontjában éppen az a Gyula volt a nádor, aki a soproni ispáni méltóságot is betöltötte egyben, így „nem látunk a nádor megjelenésében semmi különöset".1301 Ez tényleg így van, a magyarázat azonban aligha áll meg az 1238. évi példa esetében. Akkor ugyanis Tomaj nembéli Dénes nádor a szolnoki ispánságot viselte,1302 és a johannitáknak kiváltságokat adó oklevél részletesen felsorolta a rend teljes akkori birtokállományát szerte az országban, de olyat, amelyet Szolnok megye területére lokalizálhatnánk, egyet sem találunk.1303 Könnyen lehet tehát, hogy a nádor titulusa a soproni példa esetében sem azért került az ispán címe mellé, mert akkor a két tisztség ideiglenesen egy kézben összpontosult. Egy másik lehetséges (bár kétségtelen, hogy korántsem biztos) magyarázat megadásában segíthet, hogy 1225-ben II. András oklevele meg is indokolta, hogy a csöböradó és a többi járulék miért nem tartozik sem a nádorhoz, sem a megyésispánhoz, csak a királyhoz: „quoniam possessiones eorum libere semper fuerunt", „mivel az ő [ti. a monostor] birtokai mindig is szabadok voltak".1304 Fentebb már esett róla szó, hogy a várföldeken szedett csöböradó harmadrésze megillette az ispánt, csak a nem várhoz tartozó részek jártak teljes egészében a királynak. Erre utalhatott II. András itt is: mivel a monostor birtokai nem a várispánsághoz tartoztak (tehát „szabadok voltak"), ezért az ott szedett csöböradóból nem jár rész az ispánnak... és a nádornak sem. Ugyanezt látjuk az 1238. évi johannitáknak adott disznótized-mentesség kapcsán. Azt a várföldek erdejének használata után szedték, és ott viszont megemlítették a király mellett 1298 Ebben a kérdésben egyébként nem egységes a szakirodalom, az ellentétes véleményekre lásd pl. Solymosi: Földesúri járadékok 153-154.; Weisz: II. András jövedelmei 52-54. 1299 A csöböradó elviekben kizárólag a királyt illette, és „csak a várföldeken - és nem a megye egész területén - szedett csöbrök harmada járt az ispánnak" (Weisz: II. András jövedelmei 54.). A várbirtokok után szedett jövedelemből tehát még egy királyi adó esetében is részesült a várispán (vagy megyésispán). Mivel a disznótizedet a várföldekhez tartozó erdők használatáért kellett fizetni, ezért feltételezhetjük, hogy ebből is járt az egyharmad rész az ispánnak. 1300 „Dedimus igitur ipsis libertinos denarios, qui vulgo fumarii vocantur, et pondera, et omnes cybriones ab omni populo eorum tam de iobagionibus quam hospitibus ubique demorantibus cuiuscumque conditionis sint, ad nullam enim pertinent nec ad palatinum nec ad comitem de Supprun nisi ad nos, quoniam possessiones eorum libere semper fuerunt" UB 1.107. (RA 420. sz.) imi Weisz: II. András jövedelmei 53. 1302 Archont 1000-1301.19. 1303 CD IV/1.104-111. Az azonosításokat jelentősen megkönnyíti (és biztosabbá teszi), hogy az oklevél szövege többnyire megnevezte a megyét is a birtoknév mellett. A rend egyébként ebben az időben főként a nyugati országrészben terjeszkedett, lásd Hunyadi: Hospitallers 37-38. 1304 UB 1.107.
