Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 5. (Budapest, 2014)
VIII. A nádori hivatal munkatársai
230 Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 közepétől aztán már szinte csak a „nádori ember" kifejezést használták,1206 a poroszló név feltüntetése ritkaságszámba ment.1207 Kérdéses persze, hogy a terminológia lassú átfordulása (egy időben pedig párhuzamossága) elegendő bizonyíték-e arra, hogy a „nádori embert" (és egyéb tisztségekhez kötött megfelelőit) a nádori poroszló intézményével azonosítsuk. Végleges választ csak a két rendszer szerkezeti összehasonlításából nyerhetünk. Amit a „nádori emberről" tudhatunk, azt - szakirodalmi előzmények mellett - leginkább Engel Pálnak köszönhetjük, aki a „királyi emberek" 14-15. századi Valkó megyei felbukkanását vizsgálta (a „királyi ember" és a többi nagybíróhoz kötött segítő között Engel sem tett különbséget). Borsa Iván megállapítását megerősítve azt látta, hogy egészen 1322-ig mindig csak egyetlen ilyen segítőt neveztek meg az oklevelek, azután szép lassan nőni kezdett a számuk. Kezdetben az oklevélkérő bemondása alapján két nevet ajánlott fel az oklevél írója a hiteleshelynek, hogy vele menjenek ki egy vizsgálat elvégzésére vagy egy ítélet, határjárás stb. végrehajtására, akik közül csak egyet kellett kiválasztani. A szám az idők folyamán egyre nőtt, a 14. század végétől általában 5-6 nevet tüntettek fel alternatívaként. A kijelölt „királyi (nádori, stb.) emberek" szinte mindig az adott ítélet vagy vizsgálat helyszíneként szolgáló megyében voltak birtokosok, sőt, többnyire egészen az adott helyszín közelében. A14. század első felében (legalábbis Valkó megyében) szinte mindig a tekintélyesebb megyei nemesek közül választották őket. Kiválasztásuk úgy történhetett, hogy az oklevelet kérelmező nevezte meg őket az adott kancellária számára, hiszen ő volt legjobban tisztában a saját környezetének birtok- és személyes viszonyaival.1208 Mindebből adódóan a „királyi emberi" megbízás nem egy állandó státuszt (hivatalt) jelentett, hanem csak egy alkalmi feladatot, így nem is várhatjuk azt el, hogy tartósan ugyanazon személyek jelenjenek meg az adott bírói hatóság okleveleiben e címen, legfeljebb ha egy másik per is ugyanarra a vidékre esett. Vizsgáljuk meg először is, hogy Engel Pál Valkó megyei „mélyfúrásának" eredményei mennyire vágnak össze a „nádori ember" intézményével. Annyi különbség mindenesetre már az elején adódik, hogy magunk 1206 1260 utáni nádori és alnádori oklevelek (illetve azok említései): DF 278431. = 280264.; Sztáray I. 10.; ÁÚOIX. 111-112.; Zichy I. 78-79.; DF 283094.; HO VI. 213.; UBII. 118-119.; HO VI. 238-239.; DL 38669.; Heves 51.; UB II. 129-130., 130-131.; HO VII. 138.; ÁKO113-114.; Zala 1.118-119.; HO 1.84.; UB II. 204., 206., 207-208.; ÁÚO IX. 481-482.; Zichy 1.80.; DL 84192.; HO VI. 430-431., VIII. 380-381.; ÁÚO XII. 653-654.; HO VIII. 397-398., VII. 288-289., 290-291., 301-302., 360.; UB III. 284. (RP 129., 135., 164., 178., 182., 184., 191., 193., 196-201., 203., 224., 227., 229., 231., 241., 250., 256., 283., 285-287, 304., 307, 309., 320., 327. sz., Függelék, 5. sz.) 1207 Kemény fia Lőrincnél 1268-1269-ben: CD VII/5. 349-353., DL 93880. (RP 143., 153. sz.); Tombold fia Benedek ifjabb királyi nádornál 1268-ban: DL 83132. (RP 145. sz.). Ezek az elnevezések még az 1260-as évek „lecsengését" jelentik. Ezek után csak Csák nb. Máténál tűnik fel egyszer 1279-ben (ÁÚO IV. 203., RP 202. sz.), illetve Amadé albírájánál, Jánosnál 1300-ban (DL 75156., RP 321. sz.). Egy szintén Amadé vizsolyi bíróságához köthető damus pro memoria egy bizonyos Dénesnek és Mochknak a poroszlóját, Pétert az oklevéladó saját emberének is nevezte egyben: RDES1.325. (Függelék, 18. sz. reg.). 1208 Engel: Királyi emberek.
