Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 5. (Budapest, 2014)
VIII. A nádori hivatal munkatársai
228 Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 professzionalizálódó hivatali működés során újabb önálló megnevezéssel illetett külső segéderők jelentek meg. így találkozunk pl. a nádori bírságbehajtók tisztségével is. Ebben a fejezetben azonban csak a poroszlókkal és a „nádori emberekkel" foglalkozunk. A bírságbehajtókra a nádori jövedelmekről szóló fejezetben térünk ki.1193 A poroszlókkal a szakirodalomban a 19. századi áttekintések után1194 már viszonylag keveset foglalkoztak, legfeljebb rövid összefoglalások révén. Ezek közül hadd idézzük Solymosi Lászlót, aki tömören és lényegretörően vázolta föl a hivatal lényegét: „A délszláv eredetű jövevényszó ... hatósági személyt és közhitelű tanút jelölt egy személyben. Olyan személyt, aki - miként a szláv szó utal rá - jelen van valamilyen cselekménynél, és azt hitelt érdemlően tanúsítani tudja. Ezért támasztott a törvény a poroszlóval szemben ugyanolyan követelményt, mint amit a tanútól megkívánt. Alapvetően földbirtokkal kellett rendelkeznie, hogy esetleges hibáját legyen miből jóvátennie. A poroszló a bíró bizalmi embereként teljesítette a bíró megbízásait. Végigkísérte a peres eljárást, tevékenyen részt vett annak egyes fáziasaiban. A bíró idéző billogával a bíró törvényszéke elé idézte a feleket, majd az adott egyházi intézményhez kísérte őket, ha a bizonyításhoz esküre vagy istenítéletre volt szükség. Végül onnan a felekkel együtt visszatért a bíróhoz és beszámolt a történtekről. Részt vett az ítélet végrehajtásában. A pernyertes felet beiktatta a vitás föld birtokába, s ha kellett, megjelölte annak határait. A poroszló rendszerint világi személy volt, az ügyintézésben a szóbeliséget képviselte."1195 Mindehhez annyit tegyünk hozzá, hogy a poroszlókat a 11. század második felétől tudjuk kimutatni a magyarországi forrásokban, és már a 13. század 50-es éveitől megindult a rendszer hanyatlása. Ennek oka a jogi írásbeliség egyre nagyobb térhódításában keresendő, amely a közhitelű szóbeli tanú működését már szükségtelenné tette. Az 1231. évi Aranybulla rendelkezett arról, hogy mivel az országban sokat szenvedtek a hamisan tanúskodó poroszlóktól, ezért idézésük vagy tanúskodásuk csak a megyéspüspök vagy a káptalan által támogatva legyen érvényes.1196 A 14. század elejére a poroszló megnevezés végképp eltűnt a magyar jogéletből.1197 Ha az előbbi általános megállapítást a nádorokra vetítjük ki, akkor azt látjuk, hogy az 1230-as évekig kizárólagosan a poroszló elnevezést használták a saját segítőikre.1198 A homo nosfer-említések nem a poroszlói szerepkör1193 Lásd „A nádori hivatal jövedelmei" c. fejezetet. 1194 Nagy: Pristaldusok; Érdujhelyi: Pristáldokról; Dudás: Pristáldokról; Hajnik: Bírósági szervezet 154-159. 1195 Solymosi: Világi bíráskodás kezdetei 225-226. 1196 DRMH 1/1.40. 1197 Hajnik: Bírósági szervezet 158-159. 1198 A teljes vonatkozó forrásbázist felesleges lenne felsorolni, csak néhány adat a Váradi Regest- rumban: RV 9., 15., 19., 27, 62., 64., 89., 95., 97, 103., 148., 153., 162., 175., 180., 189., 213., 217, 220., 226., 244. 245., 248., 249., 266., 269., 271., 275., 280., 281., 282., 285., 288., 289., 290., 308., 309., 313., 314., 318., 321., 358., 387 sz. Nádori oklevelekben: PRTI. 647, 647-648., 652-653.; Györffy: Besenyők 127; PRT I. 675., 676-677, 677; UB I. 139-140., 152.; DL 95539.; HO VIII. 31-32.; DL 70387; MES I. 317-318.; Veszprém: pótkötet 94-95.; PRT I. 753-754., 756-757, 752-753.; MES
