Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 5. (Budapest, 2014)
VIII. A nádori hivatal munkatársai
Vili. A nádori hivatal munkatársai 213 a rokon intézkedést tartalmazó pontok általában egymás mellett szerepeljenek."1113 Hogy a kiváltságokat nem gépiesen újították meg, mutatja, hogy pont az alnádorról szóló rendelkezés után Béla a tatárjárást is említi,1114 ez a rész tehát semmiképpen nem származhat egy 1241 előtti kiváltságlevélből. Ez ugyan nem egyértelmű bizonyíték arra, hogy az alnádorról szóló rész is csak az 1244-i megújítás bővítménye, de - másfelől nézve - korántsem kétségtelen, hogy az alnádori jogot vissza lehetne vezetni a tatárjárás előttre. Ha filológiai adatok nem is biztosan, de történeti érvek talán támogathatják azt, hogy a joghatóság mégis 1241 előtt jött létre. Az erősen valószínű, hogy az alnádor és a megye közti kapcsolatban szerepet játszott az a tény, hogy ebben a régióban különösen magas volt a királyi udvarbirtokok aránya, akiknek a népei épp a nádor fennhatósága alá tartoztak.1115 A régió ismert formában történő külön megyékké szervezése csak a 12-13. század fordulóján indult meg, addig egyetlen „óriásmegye" állt ott, Szent István korában még Visegrád (később talán Esztergom) központtal. Ez a „Visegrád megye" kezdett aztán felbomlani 4 utódispánsággá, amelyek közül az egyik Pest megye lett.1116 Zsoldos Attila szerint a megye keleti részeinek ispánsággá szervezésére II. András fia, Béla herceg tehetett kísérletet. Bár 1227-ből említettek egy budai (mai nevén: óbudai) ispánt, végül az óbudai uradalomból nem vált ispánság, mivel Béla herceget egyéb teendők foglalták le (az erdélyi ügyeket pont 1227-től vette át, és 1228-tól irányította II. András adományainak felülvizsgálatát). Mivel a terület nem maradhatott megyei igazgatás nélkül, ezért az alnádort vonták be. „Az alnádor több szempontból is megfelelő ispánja lehetett Pest megyének. Ura, a nádor révén szoros szálak fűzték a király udvari birtokszervezeteihez, másfelől pedig a megyei birtokosokat sem érhette sérelem a megyésispáni jogoknak az alnádor kezébe adásával, hiszen annak ura, a nádor akkor már minden országlakos ügyében illetékes bíró volt."1117 Tringli István inkább a királyi udvarnak és ezáltal igazságszolgáltatási rendszernek a budai régióba történő odatelepítésével indokolta a kapcsolatot (ezt a lehetőséget Zsoldos Attila is felvetette, de el is utasította).1118 Könnyen lehet azonban, hogy közelebbről sosem tudjuk meg, 1113 Györffy: Pest-Buda 137. 1114 „Item omnia, que eis post recessum Tartarorum possint sine contradictione qualibet possidere." Elenchus III/2. 40. 1115 Ugyan eltérő okokat felvázolva, de alapvetően ebből indult ki Zsoldos Attila (Zsoldos: Visegrád vármegye 28-31.) és Tringli István (Tringli: Pest és Pilis 384.) is. 1116 Részletesen: Zsoldos: Visegrád vármegye. 1117 Zsoldos: Visegrád vármegye 28-31. (idézett rész: 31.) 1118 Tringli: Pest és Pilis 384.; Zsoldos: Visegrád vármegye 28-29. Tegyük hozzá: Zsoldos Attila kritikáját (bár időben megelőzi Tringli István felvetését, csak saját magára reagál) helyesnek kell tartani. Tringli szerint a megyében magas volt a királyi birtokok aránya, akik népei felett a nádor gyakorolt joghatóságot. A nádori joghatóság később mindenkire - így a megye nem alávetett népeire is - kiterjedt. Ezek után „Pest megye szabad birtokosai ... könnyen kereshették fel, ha nem is a nádort, de a királyi udvarban tartózkodó állandó bírói helyettesét, az alnádort. A 13. században mihelyst egy kicsit is megszilárdult a királyi udvar helye, azonnal felbukkant az alnádor, mint a Pest megyei nemesek bírája" (Tringli: Pest és Pilis 384.).
