Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 5. (Budapest, 2014)
VIII. A nádori hivatal munkatársai
212 Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 ispánállítás ellen, hogy a megyének sosem volt ispánja.1103 Vagyis - a kortársak álláspontja szerint - nem az alnádori hivatal mellé járt a pesti ispánság, hanem maga az alnádori hivatal foglalt magába olyan jogokat is, amely ispáni jellegű hatalmat biztosított a megye felett. A megyének tehát tényleg nem volt ispánja, „alnádora" volt.1104 Az alnádor kezdetben a pesti oldalon székelt, majd valamikor 1272 után átkerült Budára.1105 Az első, közvetett nyom az ispáni jogkörére a pesti hospesek 1244. évi kiváltságlevele, amelyben IV. Béla eltiltotta az alnádort (vicepalatinus) a pesti hospesek feletti ítélkezéstől és a körükben való megszállástól (mindkettő ispáni jog).1106 Mivel Béla az oklevél szerint a hospesek tatárjárás előtti szabadságait erősítette meg, ezért már régóta arra gyanakszik a szakirodalom egy része, hogy az alnádor Pest megye feletti joghatósága is visszavetíthető az 1230-as évek elejére, esetleg korábbra is.1107 Ezzel ellentétesen vélekedett Györffy György a kiváltságlevél elemzésekor, mert szerinte bizonyos szimmetriák fedezhetőek fel az oklevél pontjainak első fele és második fele között.1108 A királyi tisztségviselők (princeps noster) megszállási jogát is tiltotta már egy korábbi rendelkezés.1109 Tény ugyanakkor, hogy bár nagyon hasonló megfogalmazású, de ezzel nem teljesen rokon az alnádorról szóló intézkedés, hiszen az nem csak a megszállásról, de a bíráskodás tiltásáról is szól1110 (a korban a kettő gyakran együtt járt, hiszen a bírói joghatóság ellenszolgáltatása volt a megszállás, tkp. egyes javaik fölélése).1111 Emellett vitatható, hogy az alnádort vajon a király princepseihez lehet-e sorolni,1112 akikről a kiváltságok fentebb szóltak. Megfontolandó viszont Györffy azon meglátása, hogy „egyszeri szerkesztés esetén azt várnánk, hogy 1103 Zsoldos: Visegrád vármegye 24.; Tringli: Pest megye 156-158. Tegyük hozzá: itt elsősorban nem az „alnádor az nem ispán" terminológiai megkülönböztetés vezette az érvelőket, hanem az, hogy az 1330-as évek óta, tehát már több, mint 100 éve, miután megszüntették a budai al- nádorság intézményét, a megyének tényleg nem volt semmilyen ispánja, és még az alnádor sem bírt ilyen jogkörrel. Kizárólag a szolgabírák látták el a megye működését (Tringli: Pest megye 155-156., ill. lásd még itt, alább). 1104 Vö. Tringli: Pest megye 155. 1105 A pesti székhelyre lásd 1244: Elenchus III/2. 40.; 1272: BTOE1.126. A budaira lásd 1279: Heves 51. (RP 197. sz.); 1270-es évek: Zala 1.118-119. (RP 203. sz.); 1288: Kis-Petrik: Kiadatlan oklevelek 25-26. (RP 238. sz.); 1299: Zichy 1.98.; s. d.: ÁÚO X. 388. (RP 313. sz.). Pest kezdetben duna- kétparti város volt (Kétpest), így a tatárjárás előtti pesti székhelyet - elvileg - felfoghatnánk úgy is, hogy az a mai budai oldalra esett. Ám a tatárjárás után a jobb parti Pestet következetesen Kispestnek (Minor Pest), majd az 1260-as évektől Kelenföldnek (Kreynfeld) nevezték (ÁMTFIV. 571-572.). így az 1272-es adatot a Pesten székelő alnádorról a dunabalparti „Nagy" Pestre vonatkoztathatjuk. 1106 Elenchus III/2.40.; Zsoldos: Visegrád vármegye 26-27. 1107 Pl. Hajnik: Bírósági szervezet 66.; Szovák: Roland kúriája 300.; Zsoldos: Visegrád vármegye 26-27.; Tringli: Pest és Pilis 378-379. 1108 Györffy: Pest-Buda 136-137. 1109 Elenchus III/2.40. 1110 „nullus principum nostrum violentum descensum facere possit super eos" ili. „vicepalatinus violenter descendere non possit super eos, nec eosdem iudicare" Elenchus III/2. 40. mi Xringli: Pest és Pilis 379. 1112 Vö. Tringli: Pest megye 155.; Tringli: Pest és Pilis 381.
