Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 5. (Budapest, 2014)
VII. A nádor mint az alávetett népelemek bírája
VII. A nádor mint az alávetett népelemek bírája 193 vén a bírságokat halasztást rendelt el, ezért felszólította a földvári konventet, hogy embere a konvent tanúságával idézze a színe elé a besenyők 4 nevezett esküdtjét (iuratos Byssenorum), akik a maguk és az összes besenyő nevében (fám pro se, cjuam pro omnibus Byssenis) kötelesek megjelenni a nádor előtt besenyő Jakab fiai feletti ítélethozatalra. A július 5-i válaszlevelében a konvent közölte a nádorral, hogy az esküdteket egy kivételével megidézték a július 5-től számított tizenötödnapra.1008 A nádor tehát itt egy besenyő ügyet akart lezárni azok törvényes képviselőivel az oldalán, amely elég jól megfeleltethető egy magasabb szintű besenyőbírói tevékenységnek. Ugyan ezen kívül az egyébként igen sok oklevelet ránk hagyományozó Vilmostól nem ismerünk besenyő vonatkozású esetet, ám ezek a foghíjas adatok is elegendőek annak igazolására, hogy a nádor besenyők feletti joghatósága az 1320-as évektől kezve az 1350-es évekig végig fennállt. A kevés számú esetet leginkább azzal magyarázhatjuk, hogy a besenyő belügyeket a saját maguk közül megválasztott tisztviselőik rendezték el, és a nádor csak a legfőbb, vélhetően igen ritkán igénybe vett bírói fórum volt. Bár már kívül esik az általunk tárgyalt korszak határain, még annyit érdemes megemlíteni, hogy a besenyők feletti joghatóság nem tartott sokáig. I. Lajos 1352 januárjában az összes Fejér megyei nemes besenyőt egyszerre országos nemesi rangra emelte, és a Fejér megyei ispán joghatósága alá helyezte őket.1009 Ezt a mozzanatot a Besenyőispánság elsorvasztásának is tekinthetjük egyben, hiszen ha a nemes lakói a Fejér megyei hatóság alá tartoznak, akkor a Besenyőispánság mint „nemesi megye" értelmét veszti. Zsigmond pedig 1399. december 23-i oklevelében (amelyben Lajos kiváltságát is megerősítette a Fejér megyei besenyők országos nemessé emeléséről) ugyanezt a kiváltságot megadta a Tolna megye területén élő besenyőknek is, a tolnai ispán alá rendelve őket.1010 Ezek voltak a fontosabb lépései annak a folyamatnak, amely részben már az 1350-es évek előtt megkezdődött, és amelynek a végállomásaként a kiváltságolt besenyők nemesi címet elnyert tagjai lassan beolvadtak az országos nemességbe, más tagjai pedig az alávetettek közé kerültek.1011 Bár a Besenyőispánság felett, mint láttuk, már zsadányi Gergely ispánsága alatt (1346-1352) is lazulni kezdett a nádor fősége (de véleményünk szerint azért még kimutatható a kapcsolat), a besenyők országos nemessé emelésével véglegesen értelmét vesztette az etnikai alapú fennhatóság. Ezzel természetesen egy másfajta jellegű főség fennállt, amelynek a kereteit az országos nemesekkel kapcsolatos jogok és szokásjogok adták. Ilyennel találkozunk pl. Lajos 1369. évi privilégiumában, amelyben a király a Csanád megyei Besenyőn élő nemes besenyők (fideles nostri Bisseni nobiles de Bessenew) birtokait kivette a nádor, az országbíró, loos Qp 283264. Az okleveleket Györífy György is kiregesztázta (Györffy: Besenyők 141.), ám ott a konvent oklevelének keltezése, jelzete, továbbá a megadott határnap hibás. 1009 Az oklevelet Zsigmond is megerősítette 1399-ben, innen ismerjük: ZsO I. 6208. sz., vö. Györffy: Besenyők 149. 1010 ZsO I. 6208. sz., vö. Györffy: Besenyők 151. 1011 Mályusz: Egynyelvű ország 132-135.; Hatházi: Besenyők és kunok 46.
