Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 5. (Budapest, 2014)
VII. A nádor mint az alávetett népelemek bírája
190 Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 közelebbi besenyő vonatkozása nincsen. A címet, úgy tűnik, a „kunok bírája" titulus mintájára alkották meg a kancellárián, mintegy annak bővítményeként. Emellett könnyen lehet, hogy Fülöp egyik hivatali elődje, Rátót nembéli Domonkos nádor is viselte ezt a titulust. Legalábbis ez következik abból, hogy Domonkos halála után, 1321-ben bizonyos ideiglenesen állított kiküldött bírák Pest, Esztergom és Fejér megyék mellett a Besenyőispánság feletti jogkört is megkapták, és ez a terület lefedhette Domonkos honorjait988 Ekkor, 1321-ben hallunk először világos módon a „Besenyőispánságról" (comitatus Byssenorum). Hogy pontosan mikor jött létre, nem egyértelmű, így nem tudjuk, hogy menynyiben számolhatunk Árpád-kori előzményekkel. Az ispánság a Fejér és részben Tolna megye területére eső sármelléki besenyőket fogta össze.989 Egy 1300. évi oklevél fogott bírák között említi a Tolna megyei Kérről származó besenyők közé tartozó Theber comest, ám itt szinte biztosan csak általános rangjelző címről volt szó, nem a besenyőispánról.990 A besenyőispáni cím ráadásul korábban is létezett (mint láttuk, már 1224-ben, az árpási besenyők oklevelében is ada- tolható), ez nem feltételezi egy külön Besenyőispánság meglétét. A 14. század folyamán mindenesetre csak az általa lefedett vidéken éltek besenyők nagyobb tömbben,991 és a Besenyőispánság létrehozásának okát is leginkább ebben a tényben kereshetjük. A Besenyőispánságról a legtöbbet az 1345 és 1352 közötti évekből tudunk, részben annak köszönhetően, hogy a besenyő eredetű Fáncsy család oklevelei ezen időszakból fennmaradtak a Seilern család levéltárában, Morvaországban.992 Ugyanakkor más forrásokban is előtérbe került a vidék és ispánja, így ezt az időszakot joggal tarthatjuk a megye „virágkorának". 1346-tól egy bizonyos „Besenyő" Gergely (Georgius Byssenus), másként zsadányi János fia Gergely volt a besenyőispán.993 Gergely I. Károly hívének számított, a király többször is adományban részesítette hűséges szolgálatai miatt, máskor meg a király színe előtt pereskedett994 1344-ben még csak királyi emberként szerepel I. Lajos oklevelében, bármiféle titulus említése nélkül, 1345 decemberében azonban azt kérte Lajos királytól, hogy néhány Csanád megyei földet (amelyek történetesen Csanád esztergomi érsek öröklött birtokának számítottak), csatoljanak a besenyő földekhez, mivel azok „ősi szokás szerint hadakozni tar988 Zsoldos: Domokos nádor megyéi 48-49. 989 ÁMTF II. 337.; Györffy: Besenyők 123.; Hatházi: Hadszervezet 35-41.; Pálóczi: Nomád népek 16.; Hatházi: Besenyők és kunok 45-46.; Kristó: Nem magyar népek 77-78. A magyarországi, ezen belül a Fejér-megyei besenyőkről egy nagyobb szabású tanulmányt tervezett a neves turkológus Mándoky Kongur István (lásd Mándoky: Hantos-széki kunok 73. 1. jz.), amely, tudomásom szerint, végül nem jelent meg. 990 A perben a veszprémi püspök és Demeter mester „per arbitrium proborum virorum, videlicet ... comitum Dominici de Saar, Petri filii Egus de Jutos et Theber de Keer in Bissenis..." egyeztek meg (CD IX/7. 729.). Kér falu azonosítása: Györffy: Besenyők 137. 991 Lásd erről Györffy György gyűjtését, aki régiók szerint kilistázta a magyarországi besenyőkre vonatkozó okleveles adatokat: Györffy: Besenyők 123-167. 992 Lásd ÁMTF II. 337. 993 Gergelyre vonatkozó adatok: Györffy: Besenyők 131., 146-149., 157., 163. 1331: AOkl XV. 391. sz.; 1334: Györffy: Besenyők 140-141.; 1341: AOkl XXV. 412. sz. 994
