Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 5. (Budapest, 2014)
VII. A nádor mint az alávetett népelemek bírája
VII. A nádor mint az alávetett népelemek bírája 189 olsavai csata kapcsán is csak feltételezésekre épített rekonstrukciók vezettek erre az eredményre. A nádor besenyők feletti joghatósága viszont a 13. század folyamán még néhány alkalommal kimutatható. Uros pannonhalmi apátnak konfliktusa támadt a nagyhalomi besenyőkkel, miután azok megtagadták a monostornak járó bortizedet. Az apát egyenesen a pápánál tett panaszt, és III. Honorius 1218. november 23-i levelében arra szólította fel az esztergomi és a győri prépostot, továbbá a győri főesperest, hogy vizsgálják ki az ügyet.983 Ám az ítéletet nem a nevezett felek, hanem Bare fia Miklós nádor mondta ki, és II. András király erősítette meg 1221-ben.984 985 Hogy az ügy végül előtte kötött ki, talán nem volt független a nádori címétől, bár a nagyhalomi besenyők mellett a fehérvári latinok ügyében is ítélt Bare fia Miklós. így könnyen lehet, hogy ez az eset csak általános nádori tekintélye folytán került hozzá, hiszen Uros apát előszeretettel vitt pannonhalmi pereket a nádor ítélőszéke elé. Tíz évvel később a besenyő földek ügyében Ampod fia Dénes nádor járt el akkor, amikor II. András fia hozzálátott az apja által tett, szerinte igazságtalan adományok felülvizsgálatához. A nádorral végeztették az elidegenített besenyő földek visszavételét (omnes terras Byssenorum alienatas revocaremus)',985 és ez már inkább utal a nádori hivatal besenyők feletti joghatóságára, mint a pannonhalmi tizedper. Fentebb már említettük azt az 1275-1281 közé keltezhető esetet, amely szerint Csák nembéli Péter nádor erőszakkal elvette a padányi nemes besenyők kiváltságlevelét. Amennyiben nem egy más motivációjú hatalmaskodásról volt szó, a nádor itt is a besenyők feletti hatalmának helyreállítását remélhette ettől, hiszen a privilégiumuk szerint az országos nemessé emelkedett besenyők kikerültek ilyen jellegű fősége alól. Ezen néhány gyér adaton kívül azonban nem sokat tudunk a nádor és a besenyők kapcsolatáról. Valószínű, hogy a fennhatóság mértéke egyébként is hullámzó lehetett a gyakorlatban, hiszen az „oligarcha-nádorok" inkább csak a saját szűkebb territóriumukra terjesztették ki hatalmukat, nem valószínű, hogy pl. egy Aba nembéli Amadé sokat törődött volna a nyugat-magyarországi besenyő tömbökkel. A joghatóság azonban nem ment feledésbe az Anjou-korban sem. 1324-ben Druget Fülöp nádort kétszer is „a kunok és besenyők bírája" (iudex Cumanorum et Byssenorum) címmel illették I. Károly oklevelének méltóságsorában.986 Érdekes, hogy e titulusa a királyi méltóságsorban csak ebben a kettő, március 23-i és május 14-i oklevélben tűnik fel, sem az ezen időszak előtti, sem utáni, de még a két dátum közötti méltóságsorokban sem,987 és maga Fülöp nádor sem rakta ki intitulációjában soha. A két oklevélnek semmilyen 983 PRT1.175. és 645. 984 PRT I. 651-652. 985 UB1.161-162. (RP 32. sz.) 986 AO II. 117., CD VIII/2.511. (AOkl VIII. 123., 252. sz.). 987 Lásd AOkl VIII. 317. p. Hatházi Gábor szerint 1328-ban Druget Vilmos nádor is viselte ugyanezt a címet (Hatházi: Besenyők és kunok 46.), de ezt biztosan elírásnak tudhatjuk be, egyébként ekkor nem is ő volt a nádor. í TTT T—r
