Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 5. (Budapest, 2014)
VII. A nádor mint az alávetett népelemek bírája
188 Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 dor-besenyő viszonylatban, amely önmagában is érthetővé tenné a jogaik lerontását, ebből az esetből nem kell feltétlen a katonai főséget kiolvasni. Emellett beszédes, hogy az Árpád-kor folyamán ezen az egyetlen, többféle magyarázatot is megengedő forráson kívül semmilyen nyom nincs arra nézve, hogy a nádor besenyő csapatokkal rendelkezett volna. A besenyők felől megközelítve, azt látjuk, hogy az olsavai csatához időben közeli 1146. évi Fischa-menti csatában az elővédet alkotó besenyők és székelyek csapatának élén, Freisingi Ottó leírása szerint, egy-egy comes állt (hogy ők a besenyő- és székelyispánok voltak, vagy csak a külföldi krónikás általánosító szóhasználatával állunk szemben, nem tudni). A megfutó besenyőktől és székelyektől a magyar krónikás hagyomány határozottan megkülönböztette a magyarok csapatait, amelyek egyikét „a király úr nagybátyja, név szerint Belus bán" vezetett, nagy mészárlást víve véghez.979 Belos bán pedig ekkor már biztosan viselte a nádori címet is,980 és ekkor tehát biztosan nem állt besenyő hadak élén. Fiadakozó nádor később is felbukkan a forrásokban.981 Ám az adatok ritka számából és esetlegességükből jól látható, hogy a nádornak általában véve nem voltak hivatalból adódó katonai feladatai, csak amennyire bárói mivoltából fakadó kötelessége és hadvezéri habitusa ezt megkívánta. A nádor és a besenyők katonai jellegű közvetlen kapcsolatáról pedig egyik forrás sem szól. Ellenben tudjuk, hogy 1210 körül a besenyők egy részét a szebeni ispán vezette hadba.982 Véleményünk szerint tehát elviekben elképzelhető, hogy a nádor alá rendelt hadakozó besenyők a nádorispán katonai fősége alá is tartoztak, de arra nem találunk példát, hogy a nádor ténylegesen is hadba vezette volna őket - az 1116. évi 979 „avunculus domini regis, Bele ban nominatus" A csata leírása: SRH I. 456-457. A csatához lásd még Kordé: Székelyek 21-22. 980 Zsoldos: Archontológia 16., vö. RA 72. sz. 981 Belos bán és nádor máskor is vezetett hadat II. Géza idején. Egy bizonytalan kronológiájú, de legvalószínűbben 1150 végére helyezhető hadjáratról Kinnamos írt (AMTBF 207-208. A hadjárat idejét Makk Ferenc tisztázta: Makk: Bizánci konfrontáció 45-48.). Ampod bán és nádor 1166-ban (esetleg 1167 elején) több seregtesttel is betört Dalmáciába, amelyről szintén Kinnamos tudósított (AMTBF 240.). Ampod ezen kívül Leusták vajdával közösen harcolt bizánci csapatokkal együtt egy 1230. évi oklevél tudósítása szerint (HO VII. 20-21.) - a hadjáratot azzal az 1176-ban lezajlott szeldzsuk-törökök ellen vezetett hadjárattal szokás azonosítani, amelynek magyar segédcsapatairól Kinnamos is beszámolt (ÁMTBF 247). Az orosz évkönyvek tanúsága szerint 1211-ben II. András Pót nádor vezetésével küldte hadait Halicsba (Hodinka: Orosz évkönyvek 317.; ill. C. Tóth: Győr nemzetség 66. vö. uo. 57). A 13. századra a nádorispán katonai részvételéről szóló adatok megritkulnak. Az első ismert „hadakozó" nádor 1211 után Rogerius tudósítása arról a meg nem nevezett, de vélhetően Tomaj nb. Dénessel azonosítható nádorról, akit IV. Béla küldött az Orosz-kapu védelmére 1241-ben, hogy feltartóztassa a betörni készülő tatárokat (SRH II. 560-561.). Ezen kívül tudjuk még, hogy Roland nádor a teljes magyar nemességgel együtt részt vett az 1260. évi kroissenbrunni csatában (Pauler: Magyar nemzet II. 235.), és az 1260-as évek belharcaiban is komoly szerep jutott a Bélát képviselő Héder nb. Henrik nádornak (Zsoldos: Családi ügy 50-51., 69-70.). Az ez után következő időszak harcaiban résztvevő nádorok már inkább az oligarchikus ellentétek krónikájához tartoznak. 982 Kordé: Besenyők 17. 51. jz.; Györffy: Besenyők 166.
