Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 5. (Budapest, 2014)
VII. A nádor mint az alávetett népelemek bírája
VII. A nádor mint az alávetett népelemek bírája 187 első felében, így ő veretlenül hagyta el a csatateret. Ám a krónikás a székely és besenyő előhad nyakába akarta varrni a vereséget, ezért úgy állította be, mintha az ő megfutamodásuk vezetett volna II. István meneküléséhez. Az elégtételt a részsikereket elérő János nádor győzelmének felnagyításával adta meg a magyaroknak, a nádor mellett nem is említve a besenyő és székely csapatokat. Emellett - Kordé feltételezése szerint - a besenyők katonai vezetője általában véve is a nádor volt.975 A csata részletes története kapcsán sajnos csak történetírói kombinációkra vagyunk utalva, és a valóságot nem állapíthatjuk meg. így tehát a nádor és a besenyők kapcsolatát sejtető legkorábbi adat számtalan nehézséggel terhelt, és véleményünk szerint még az sem egyértelmű, hogy János nádor ekkor tényleg a besenyő és székely csapatokat vezette volna hadba. Hiszen ehhez egyrészt az kell, hogy a magyar krónikás hagyományban olvasható esemény a magyar tábort dúló cseheken rajtaütő János nádorról, és a Prágai Kozmánál szereplő mozzanat a tábor dúlása közben a cseheket megközelítő (de végül meg nem támadó) hősiesekről azonos eseményt takarjon. Továbbá, hogy ezek a hospesek a magyar krónikás hagyományban szereplő székelyekkel és besenyőkkel legyenek azonosak, miközben maga a krónika nem vont összefüggést ezen etnikumok és a János nádor vezette csapattest között. Azt a feltételezést, hogy a besenyők katonai feje általában véve a nádor, a véleményünk szerint ezen forrás alapján nem igazolhatjuk. Sőt, összesen egyetlen olyan adatunk van, amely egy ilyen kapcsolatra utalna. Az esztergomi káptalan 1291. évi okleveléből arról értesülünk, hogy Csák nembéli Máté fia Péter nádor erőszakkal elvette a csallóközi padányi nemes besenyők kiváltságlevelét, amelyet IV. Béla király adott nekik, és mások más okleveleiket, ezért a káptalan ezen nemesek kérésére újra átírta azokat.976 Az eset valamikor 1275 és 1281 között történt,977 és a későbbi átírásból tudjuk, hogy Béla kiváltsága azt tartalmazta, hogy a felsorolt besenyőket, „akiket besenyőfiaknak neveznek" (qui filii Bissenorum dicuntur) az ország nemesei közé emelte a király, és senki mással, csak a királlyal tartoztak hadba vonulni (et nobiscum, et non cum aliquo exercituare teneantur).978 Felvethetnénk, hogy a hatalmaskodó Péter nádor ezt a hadbavonulási kiváltságot akarta semmissé tenni az oklevél elvételével, és visszaterelni a padányi besenyőket a saját katonai tősége alá. Ugyanakkor tegyük hozzá: a privilégium, amely országos nemessé tette a padányi besenyőket, minden más értelemben is kivette azokat a nádori fennhatóság alól a ná975 Kordé: Besenyők 17; Kordé: Székelyek 20-21. 976 „cum privilegium domini Belae regis per Petrum palatinum filium magistri Mathaei de generatione Chaak ... ipsis nobilibus invitis per violentiam sint recepta ..." CD VI/1.172-173. (vő. DF 285429.) 977 Péter hivatali évei alapján, amelyet ezen idő alatt megszakításokkal viselt: Zsoldos: Archon- tológia 21-22. Belitzky János 1275-re datálta mindezt, Karácsonyi János szövegének félreértelmezése alapján (ti. Karácsonyi Péter nádor hivatalba léptének első évét említette, majd kitért erre az ügyre is a szövegében. Ám ő nem utalt arra, hogy a kettő ugyanabban az évben történt volna, ez már Belitzky értelmezése volt): Belitzky: Besenyő telepek 84-85. 978 CD IV/3. 262. (RA 1464. sz.) I
