Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 5. (Budapest, 2014)
VII. A nádor mint az alávetett népelemek bírája
186 Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 és ő a közvetlen vezetőjük. Az ítélkezést pedig a besenyőispán udvarispánja (curialis comes) végzi, évente egyszer a körükben.969 Az ő „szabadságuk" tehát nem rokonítható azokkal a 13. század eleji kiváltságokkal, amikor egy személyt vagy csoportot a király közvetlenül a saját és a nádor fennhatósága alá rendelt, kivéve őket a megyésispánok és udvarispánok bírói széke alól.970 A besenyők 1224-ben úgy hivatkoztak kiváltságaikra, mint amiket régtől fogva viselnek (libertas ab antiquo instituta), és bár vitattak egyes módosításokat, a nádor vagy a besenyőispán főségét nem.A szakirodalomban az is felmerült, hogy a nádor nem csak strukturálisan, de katonai értelemben is a besenyők feje volt, és erre már egy, az árpási kiváltságlevélnél jóval régebbi adat is utalna. Az 1116. évi olsavai magyar-cseh összecsapás emléke mind a magyar krónikás hagyományban, mind Prágai Kozmánál megtalálható (és mindkét fél magának tudta be a győzelmet). A magyar krónika szerint a magyar sereg első vonalát képviselő székelyek és besenyők visszafutottak a királyi táborig, mire a királyi haderőben is pánik tört ki, ezért az ifjú király, II. István is menekülni kezdett. A csehek fosztogatni kezdték a tábort. „János azonban, Uros fia, a nádorispán a királytól messze táborozott. Ez, amikor meghallotta, hogy mi történt, csendben és feltűnés nélkül fölfegyverezte a katonáit, és rajtuk ütött a cseheken, akik a tábort dúlták. És »összetörte az Úr« a cseheket a magyarok »kardja élén«, és szörnyű halálra sebezte őket. János hírnököt küldött a király után, és tudatta vele a győzelmet, amit az Úr adott neki."971 A cseh krónikás szerint viszont a magyarok vereséget szenvedtek, és ő nem tudott a nádori (és semmilyen más egyéb) beavatkozásról. Szerinte mikor a cseh seregek István táborát dúlták, akkor a magyar sereg első részét alkotó „hospesek" ugyan megközelítették őket, de nem mertek támadni, és Istvánnal együtt közösen megfutottak.972 A küzdelmet leginkább a székelyek első írott forrásban való megjelenése miatt tartja számon a szakirodalom, emellett általánosnak mondható a vélemény, hogy itt a magyarok vereséget szenvedtek, és János nádor beavatkozása csak utólagos szépítés.973 János nádorispán viszont kétségtelenül valós személy volt.974 Kordé Zoltán szerint az ellentmondás úgy oldható fel, hogy János valójában a besenyő és székely előhadak élén állott, amely had valóban sikereket ért el a csata 969 A besenyőkiváltságok részletes elemzését lásd Kordé: Besenyők 17-20. 970 Ilyen kiváltságokat kaptak pl. a pataki hospesek (1201): RA 194.; János (1204): RA 210. sz. (vö. 223. sz.); Adolf prépost (1209): RA 243. sz. 971 „Ianus vero filius Vrosa, palatínus comes longe descenderant [!] de rege. Qui cum audissent [!] silenter ac suaviter suos armaverunt [!] et impetum super Bohemos, qui castra devastabant, fecit. 'Contravitque Dominus' eos 'in ore gladii' Hungarorum et dire morti [!] sauciavit. Misitque Ianus post regem nuncium et manifestavit illi victoriam, quam Dominus sibi dederat." SRHI. 436-437. Magyarul: Képes Krónika 100. (Bollók János ford.) 972 CFHI.807. 973 A csatát elemzi és a szakirodalmat ismerteti: Kordé: Székelyek 18-21. Szabados György ellentétes véleményt fogalmazott meg, magyar győzelemnek tekintve az eseményeket: Szabados: Steppei harci műveltség 484-486. 974 Lásd hiteles oklevelek tanúnévsoraiból: DHA I. 357. (1108), 383. (1111), 396. (1113); Zsoldos: Archontológia 15.
