Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 5. (Budapest, 2014)
VII. A nádor mint az alávetett népelemek bírája
VII. A nádor mint az alávetett népelemek bírája 185 les megjelenni (pl. a gyakran ispánok helyett ítélkező udvarispán előtt nem), míg II. András emelt ezen a kiváltságon. Az is lehet, hogy a nádori hivatalnak a 12-13. század fordulóján mégis volt valami laza köze a várjobbágysághoz, de az tény, hogy a 13. századra ennek nem maradt olyan egyértelmű nyoma, mint az udvarnokok esetében. 2. A besenyők A nádornak egészen biztosan volt különhatalma egyes etnikai csoportok felett is. Az egyik ilyen etnikum a besenyő volt. A kulcsadat, amelyből a nádori hivatal besenyők feletti joghatóságára szokás következtetni, Kán nembéli Gyula nádor 1224. évi oklevele, amelyben szabályozta az árpási besenyők jogait. Az oklevél szerint „az árpási besenyők hozzánk, azaz a nádorhoz tartozván színünk elé járultak...".963 Tegyük hozzá: az oklevélben a nádor kifejezetten csak az árpási besenyőket (Bisseni de Árpás) mondta hozzá tartozónak, amely Árpás település az Árpád-korban Sopron megyébe esett,964 és Gyula nádor soproni ispán is volt egyben,965 így mindez akár egy adott ispánnak a megyéjében lakó besenyők feletti joghatóságára is utalhatna. Ám a szöveg egyrészt a nádori hivatalt emlete ki (ad nos, videlicet ad palatinum jogába tartoztak a besenyők), ráadásul az Árpád-korból több adatot is találunk, amely a nádor és a besenyők közti kapcsolatra utal, ha nem is ennyire egyértelmű módon. Kérdéses azonban, hogy a nádor tősége az összes magyarországi besenyőre kiterjedt-e. Többen is felhívták arra a figyelmet, hogy a besenyők már a 11. századtól kezdve eltérő jogállással rendelkeztek,966 és az 1060-as évek végére, 1070-es évek elejére tehető (hagyományosan 1067-re keltezett) százdi oklevélben is azt találjuk, hogy a monostor alapítója, Péter comes 30 lovasszolgát: 20 magyart és 10 besenyőt adományozott a százdi monostornak.967 Mivel ezekkel a besenyőkkel egy magánember rendelkezett, ezek a nem szabad státuszú besenyők biztosan nem álltak a nádor tősége alatt. Pálóczi Horvát András egyenesen úgy vélte, hogy csak a „királyi birtokon letelepített, kollektív szabadságot (libertas Bissenorum) élvező besenyők" tartoztak közvetlenül a nádor fennhatósága alá.968 Tegyük hozzá: úgy tűnik, hogy még az ilyesfajta kiváltságokat birtokló az árpási besenyők sem közvetlenül voltak a nádor alá rendelve, hiszen az 1224. évi oklevélből az is kiderül, hogy a nádor nevezi ki a besenyők ispánját, 963 „Bisseni de Árpás ad nos, videlicet ad palatinum pertinentes, ad nostrum accedentes presentiam...". Györffy: Besenyők 127 (RP 16. sz.) 964 Györffy: Besenyők 127. vő. Kniezsa: Besenyők 331.14. jz., aki külön kiemelte, hogy Árpás Győr megyébe esett. 965 Zsoldos: Archontológia 18. 966 Kniezsa: Besenyők 328. 12. jz.; Kordé: Besenyők 10-16.; Pálóczi: Nomád népek 16. 967 „XXX equites: XX Vngari et [X] Bisseni" DHA1.184. Az oklevél keltezési idejére lásd DHAI. 182.1. jz. 968 Pálóczi: Nomád népek 16. I 1 r r
