Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 5. (Budapest, 2014)
VII. A nádor mint az alávetett népelemek bírája
184 Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 Hogy a nádor a királyi várszervezet egyes elemei felett is joghatósággal bírt, arra csak egy nagyon bizonytalan adatból lehetne következtetni. Imre király 1204-ben kiváltságokat adott az erdélyi szászok között élő „latin" (minden bizonnyal: itáliai) Jánosnak, többek között „azt is megengedjük neki, hogy senkinek ne legyen köteles a színe elé állani, kivéve minket és azt, aki a mi jobbágyainknak fiait ítéli meg".955 II. András 1206-ban megújította bátyja két évvel korábban tett adományát, köztük azt is, hogy „a pereskedésekkor semmilyen bíró színe elé ne kelljen járulniuk, kivéve a királyi felség és a nádorispán [színe elé]".956 Hogy András e téren nem változtatott a kiváltság milyenségén, azt azon sorai mutatják, amely szerint „ugyanazt a szabadságot" (eandem libertatem) adta Jánosnak, amit az Imrétől is kapott. Mivel 1204 és 1206 között nem telt el olyan sok idő, hogy a viszonyok teljesen megváltozzanak, ezért Váczy Péter joggal feltételezhette, hogy a 13. század legelején a nádor volt a királyi jobbágyok (fiainak) bírája.957 Tegyük hozzá: Váczy a „jobbágyok fiai" kifejezést félreértelmezve előkelőket értett alatta, azt feltételezve, hogy a nádor a megyésispánok bírája volt. A „jobbágy" szónak tényleg volt „előkelő" értelme is a korban,958 de a „jobbágyfiú" kifejezést sosem az előkelők, hanem a királyi várszervezet várjobbágyai kapcsán használták. A „jobbágyfiú" pontos viszonya a „jobbágyi" réteghez bizonytalan, a várjobbágyság korai kutatói egy külön társadalmi státuszt láttak benne, míg újabban Zsoldos Attila arra jutott, hogy „a iobagio és a filius iobagionum kifejezések között a lényeget érintő jelentésbeli különbség nem volt."959 Az oklevélszöveg helyes értelmezése szerint tehát a várjobbágyok bírája lett volna a nádor a 13. század legelején, ám ennek feltételezése annyiból furcsa, hogy (13. századi adatok alapján) a várjobbágyok fölött a várispánnak is volt joghatósága, sőt, ez a joghatóság olyan erős volt, hogy amikor a király vagy a nádor előtt vonták a jobbágyokat perbe, ők sokszor továbbadták a pereket az általuk illetékesebbnek tartott ispánoknak.960 Ennek ellenére vannak adataink arra, hogy a várjobbágyok ügyében a nádor bíráskodott, úgy a Váradi Regesztrumból,961 mint más forrásokból,962 de ez önmagában még nem kellene, hogy valami kiemelt joghatóságra utaljon, hiszen a nádor általános bírói jogkörének a kereteibe is belefért az, hogy néha a várjobbágyok ügyében is ítélkezzen. Könnyen lehet, hogy a két idézett kiváltság mégsem pont ugyanazt takarja, és az első inkább azt jelenti: János csak a király és az ispánok (vagyis akik a jobbágyok fiait megítélik) előtt köte955 „Concessimus eciam ei, ut ante alium iudicem preter nos, vel illum qui iudicat filios hyobagionum nostrorum nullatenus cogatur in aliquo respondere." AUOI. 92. (RA 210. sz.) 956 „in placito ad nullius iudicis adstet presensiam preter Regie Maiestatis et Comitis Palatini" ÁÚO XI. 84. (RA 223. sz.) 957 Váczy: Központi szervezet 59. 958 Szilágyi: Anonymus-kérdés 19-20. (bőségesen adatolva); KMTL 304. (Engel Pál szócikke) 959 Zsoldos: Várjobbágyság 36-37. 960 Zsoldos: Várjobbágyság 15-16. 961 RV 62. sz. (1213); 97,103. sz. (1214); 275. sz. (1220) 962 Ezeket lásd Zsoldos: Várjobbágyság 16. 32. jz.
