Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 5. (Budapest, 2014)
VII. A nádor mint az alávetett népelemek bírája
182 Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 mindebből látszik, hogy egy igen archaikus eleme ez a nádori hivatalnak, nem teljesen egyértelmű, hogy pontosan mikortól eredeztethetjük. Az egyetlen olyan középkori hagyomány (Kézai Simon gestája), amely szól erről, biztosan téved. Kézai az alávetett népelemek eredetére is választ akart találni. Szerinte az udvarnokok eredetileg idegen foglyok voltak, akiket az ország előkelői a saját szolgálatukra rendeltek. Ám Kálmán eltörölte ezt a fajta szolgálatot, mert azt akarta, hogy csak neki és a püspököknek legyenek udvarnokai. „És hogy a nemesek közössége - írta Kézai - ne nehezményezze az ilyesféle tilalmat, az ország nádorának, akit a nemesek érdekében választanak, a király átengedte saját udvarnokait."945 Kézai szerint tehát Kálmán rendelte volna nádori hatáskörbe az udvarnokokat, ezáltal a felettük való bíráskodást. Ennek hamis voltát László törvénye igazolja: már akkor is a nádor volt az udvarnokok bírája. A királyi szolgálónépi szervezetet legújabban áttekintő Kis Péter úgy véli, hogy „ha a történetnek nem is adhatunk hitelt, Könyves Kálmán uralkodásának kora és László törvényének keletkezése nincs távol egymástól, legalábbis az 1280-as évekből nézve, ezért lehetségesnek tartjuk, hogy a nádor nem Szent István alatt, hanem csak később lett az udvarnokok főbírája."946 Kis itt vélhetően arra célzott, hogy ha a nádorispán László korában kapta meg ezt a jogkört, akkor ez Kézai idejében már összemosódhatott Kálmán uralkodásával. A gond ezzel nem csak az, hogy László III. törvénykönyve (vagy annak egyes részei) talán nem is László alatt keletkeztek, hanem korábban,947 de főként, hogy e cikkely nem arra volt „kihegyezve", hogy az udvarnokok főbírája ezentúl legyen a nádorispán, hanem a királyi pecsétnek a királyi udvarban tartására. Az udvarnokok feletti bíráskodási jogkör csak egy mellékes és - úgy tűnik - magától értetődő elemként szerepel. Abban viszont biztosan igaza van Kisnek, hogy az udvarnok réteg feletti jogkört nem feltétlen datálhatjuk Istvántól. A szent király második törvénykönyvének utolsó cikkelye (amely a lopást elkövető udvarnokok feletti bíráskodásról szól) sajnos nem mérvadó ez ügyben.948 Ennek 945 „Et ne communitas nobilium reprobationem huiusmodi grave ferret, palatino regni, qui pro utilitate nobilium praeficitur, rex suos udvornicos uti dedit." SRH1.193. Magyarul: MCS123. (Bollók János ford.) 946 Kis: Szolgálónépi szervezet 28. 98. jz. 947 Lásd ÍFMT 85. 948 Györífy György utalt rá, hogy az udvarnokok kivételezett helyzetéről még ebben a cikkelyben (Istv. 11/21.) nincs szó, de a század végén László törvénye alapján már a nádor ítélkezett felettük (Györffy: István király 204.). István eme törvénycikkelyében az áll, hogy a lopást elkövető udvarnokokat a „szabadok törvénye szerint ítéljék el" (Závodszky: Törvények 156. vö: ÁKÍF 77). Eszerint tehát még nem a nádori bíráskodás vonatkozott volna az udvarnokokra. Ám - mint arra Gerics József rámutatott Bolla Ilona nyomán - ez a szövegváltozat csak a késő-középkori kódexekben maradt fent, az István törvényeit megőrző legkorábbi, 12. századi Admonti-kódexben csak annyi található: „törvény szerint ítéljék el" („lege diiudicentur"): Gerics: Korai államelmélet 91., ill. 94.5. jz. A cikkely tehát csak azt mondta ki, hogy az udvarnokokra is a törvénykönyvben már korábban lefektetett szabályozás vonatkozik lopás esetén. Ezekben nem esik szó a bírói fórumról, csak a büntetésről, így ez a törvény a nádor udvamo- kok feletti joghatóságának a kérdésében közvetve sem mérvadó.
