Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 5. (Budapest, 2014)
V. A nádori joghatóság korlátai
160 Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 (1328)834 kiváltságlevelében. A már idézett 1248. évi nyitrai oklevél mellett külön csak IV. László budaiaknak adott kiváltságlevele (1287), és I. Károly Nagymarosnak juttatott adománylevele (1324) nevesítette a nádori ítélőszék alóli immunitást.835 Emellett Szina 1249. évi kiváltsága hivatkozott a kassai kiváltságokra bíráskodási téren is.836 Kassa korai kiváltságát sajnos nem ismerjük, és amikor I. Lajos 1347-ben megújította a város szabadságát, akkor abban szintén nevesítve szerepelt a nádori joghatóság alóli kivétel,837 de valószínű, hogy ezt a száz évvel korábbi hospeskiváltság még nem tartalmazta. Lajos adománya szoros összefüggésben áll Pest 1244. évi, és Buda 1276. évi kiváltságlevelével, és a nádorra vonatkozó kitétel a pesti kiváltságlevél alnádorra vonatkozó részének aktualizálásával állt elő.838 Léteztek azonban ezeknél kevésbé egyértelmű kiváltságolások is. Bars 1240. évi privilégiuma csak az udvarispán, Szepesolaszi 1243. évi kiváltsága pedig az ispán joghatósága alól mentesítette a lakosokat egyértelmű módon839 (Eperjes, Kisszeben és Sáros a szepesi hospesek kiváltságát kapta meg 1299-ben, és az ő adománylevelük is csak az ispán joghatósága alóli mentességet említi).840 A herényi hospesek bírája is csak a kisebb ügyekben (in minutis causis) ítélhetett,841 ahogy a beregszászi és késmárki bírónak is meg kellett osztania hivatalát egy király által külön állított bíróval (ezen oklevelek az országos nagybírák alóli mentességről külön nem ejtenek szót).842 Emellett gyakran visszatérő elem volt, hogy nem csak az ispánok és egyéb bírák joghatósága alól vették ki a fenti városokat, de tiltották az ún. „megszállás" (descensus) jogát is, amely szerint a körükbe érkező tisztségviselő ellátásáról nem kell gondoskodniuk.843 Mindezek ellenére a „szabad királyi városok" bírói kiváltságait nyugodtan értelmezhetjük úgy, hogy a város általában véve mentesült a nádori főség alól, akkor is, ha ezt nem jelezték külön. Hogy a kortársak is így gondolták, arra jó példa I. Károly 1331. évi oklevele, amelyben ismételten megújította Sopron város kiváltságait. Az apropót az adta, hogy 1331-ben Druget János nádor, elő834 AOkl XII. 304. sz. 835 Buda: „exemptam a iurisdictione regni nostri palatini ... aliorumque omnium universaliter nostrorum regni magnatum et baronum et specialiter magistri tawernicorum nostrorum ac iudicis curie nostre" Elenchus III/2.83. (RA 3449. sz., jelezve, hogy az oklevél hitelessége nem áll szilárd lábakon, igaz, nem is feltétlenül hamis, vö. még Györffy: Pest-Buda 189.); Nagymaros: „nullus palatinorum, baronum, et quolibet titulo dignitatis prefulgentium in regno nostro pro tempore constitutorum descensum super illos facere audeat violentum, vel ius, et iudicandi iurisdictionem super ipsos sibi vendicare" CD VIII/2. 514. (AOkl VIII. 269. sz.) 836 „omni libertate gaudeant, qua ex concessione nostra hospites nostri de Kassa perfruuntur ... quam in iudiciis" CDS II. 223. 837 AOkl XXXI. 739. sz. 838 Zsoldos Attilának a PhD-disszertációhoz írt opponensi megjegyzése alapján. 839 CDS II. 56-57., 84. 840 VMMS 82-83. 841 Solymosi: Földesúri járadékok 222. 842 CD IV/1.455-457; VMMS 51-52. 843 Példákkal: Fügedi: Városprivilégiumok 54.
