Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 5. (Budapest, 2014)
IV. Az ország nádorától az „ország nádoráig” (A nádori intézmény vázlata a 12. század végétől 1343-ig)
138 Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 mm-es pecsét volt. Vagyis az év folyamán akárhol is adott ki Vilmos oklevelet (vagy adtak ki a nevében), látszólag ugyanazt az egy pecsétnyomót használták. Ha az oklevelek kiadása közti időt nézzük, akkor elvileg elképzelhető is lenne, hogy az az egy tipárium vándoroljon ide-oda, mert egyik oklevélpár között sem telt el annyi idő, amennyi ne tette volna lehetővé az odaérkezését (mellesleg Vi- segrád és Óbuda elég közel feküdt egymáshoz, középkori viszonyok között is kényelmes egynapos útnak számított a táv). Ez a „vándorlás" ugyanakkor az eddig megszokott rendszer alapján elég nehezen lenne logikailag elképzelhető. Még furcsábbá teszi a helyzetet, hogy 1341 első felében, amikor a visegrádi és a nagymarosi kelethelyek váltakoztak, akkor is ezt a középpecsétet használták az összes nádori oklevélen, sőt, amikor Vilmos 1341. április 26-án közgyűlést tartott Újbécsen Pest és Pilis megyéknek, az ott kiadott oklevelét is a 47 mm-es pecsétnyomóval hitelesítette.686 Ezután, egészen júniusig szintén Visegrád és Nagymaros volt a két kelethely, amely okleveleken ugyanezt a pecsétnyomót használták.687 688 Már-már arra gyanakodhatnánk, hogy a nádori nagypecsét elveszett, de aztán júniustól, amikor Vilmos belekezdett az azévi csoportos közgyűlések tartásába, újra „előkerült". A június 10-i, Nagymaroson kelt 47 mm-es pecséttel megerősített oklevelet már biztosan a kúriája adta ki a távollétében, hiszen másnap, június 11-én már Záhonyban nyitotta meg a Szabolcs és Bereg megyei nemeseknek tartandó congregatiot.m A záhonyi közgyűlés oklevelein már vagy a gyűrűspecsétjét, vagy a 70 mm-es nagypecsétjét használta.689 A fenti helyzet magyarázatát csak találgatni tudjuk. Mivel 1340-ben egyébként is igen kevés nádori oklevél maradt ránk, ezért talán azt, hogy ebben az évben Visegrádon is a középpecséttel pecsételtek, azzal magyarázhatjuk, hogy a nádor királyi parancsra hadba szállt. 1340. május 8-án már biztosan készülődött egy ruténiai hadjáratra, amely vélhetően a Lengyelországba betörő tatár csapatok ellen irányult volna.690 A hadjárat valószínűleg nem indult el, mert erről egyetlen oklevél vagy narratív forrás sem szól, ám a nádori nagypecsét ilyen hosszú idejű eltűnése mégis Vilmos hivatali távolmaradását feltételezi. A távolmaradás persze nem egy ténylegesen Lengyelországba vezetett hadjárat miatt volt, a nádor csak folyamatos készenlétben állt a határokon a honor- kontingense élén. 1340-ben a nyár folyamán is végig szó volt a tatár veszélyről, és még Károly tervezett dalmáciai hadjáratát is lefújták emiatt. A magyarországi haderő végig készenlétben állhatott, amely az északkeleti határvidéken honorbirtokos Druget Vilmosra is kiemelt feladatot rótt.691 Mindez részben magyarázatot adhat az 1340. év bizonyos eseményeire, de a nádori nagypecsét 686 A visegrádi és nagymarosi kelethelyű, azonosítható pecséttel rendelkező oklevelek: DL 99990., DL 3353., DL99991. (AOkl XXV. 20., 72., 80. sz.). Az Újbécsen, április 27-én kiadott oklevele: DL 3374. (AOkl XXV. 237. sz.) 687 DL 3381., DF 200875., DL 3388. (AOkl XXV. 323., 345., 386. sz.) 688 AOkl XXV. 386., 397. sz. 689 DL 51146., DL 76638., DL 31240., 76639., DL 76640. (AOkl XXV. 397, 400-401., 405-406. sz.) 69° pij.;. Daimáciai hadjárat 48-50. 691 Piti: Dalmáciai hadjárat 50-52.
