Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 5. (Budapest, 2014)
IV. Az ország nádorától az „ország nádoráig” (A nádori intézmény vázlata a 12. század végétől 1343-ig)
IV. Az ország nádorától az „ország nádoráig 139 ilyen hosszú hiányát kizárólag a hadbaszállással nem magyarázhatjuk. Vilmos ugyanis bizonyíthatóan 1339. február 24-én, Vizsolyban használta utoljára a nagypecsétet.692 Utána még több oklevelet is kiadott Vizsolyban, de ezek sajnos vagy másolatban és tartalmi átírásban maradtak fent, vagy ha eredetiben is, de nem vehető ki rajtuk tisztán a megerősítő pecsét mérete. Ezek után legközelebb, mint láttuk, csak a keleti megyék számára tartott közgyűlésekkor, 1341 júniusában került elő a 70 mm-es tipárium. A nagypecsét távollétére sajnos nem tudunk bizonyítható magyarázatokat adni. Feltűnő, hogy Vilmos az 1339 augusztusában, a keleti megyéknek tartott közgyűlésein kiadott (és eredetiben ránk maradt) okleveleken kizárólag gyűrűspecsétet használt.693 Ez, hacsak nem a szelektív forráspusztulás furcsa véletlenjével állunk szemben, szintén a nagypecsét tényleges távollétére utal. Nem kizárt, hogy Vilmosnak valójában a pecsételési szokásai változtak meg. 1339-től már tudatosan készült a vizsolyi és budai kúria megszüntetésére, és visegrádi székhelyének egyszerűbb ügyeit az oda vont nádori középpecséttel intézte. Minderre az 1341-1342. év pecséthasználta utalna, amely arra a szisztémára épült, hogy az oklevelei többségét Vilmos a középpecséttel pecsételte, akkor is, amikor igazolható a személyes jelenléte, és a 70 mm-es tipáriumot meghagyta az ünnepélyes, függőpecsétes okleveleire és a generalis congregatiok idejére. A budai kúria 1340. évi teljes megszűntetése kapcsolatba hozható lehet az év hadi eseményeivel, legalábbis felgyorsított egy folyamatot. Vilmos tartósabb visegrádi távolléte ugyanis többes helyettesítési feladatot rótt az óbudai személyzetre. A nádor mindezt úgy rendezhette el, hogy teljesen oda helyezte át a helyettesi személyzetet. Ennek a jele, hogy 1340 tavaszán az óbudai kúria pecsétje hosszabb időre is átkerült Viseg- rádra (márciustól szeptemberig terjedő időszak). Ősszel mutatható ki először a Visegráddal átellenben fekvő nagymarosi kelethely. Nagymaros mindenképpen a Vilmost helyettesítő személyzet helyszíne volt, és ezt jól mutatja, hogy 1341 folyamán, amikor a nádor ismét elvonult tömeges közgyűlések tartására, főként onnan adták ki távollétében az okleveleket. Ez már az óbudai székhely teljes felszámolásának a szándékára utal, hiszen Vilmos arra készült, hogy a maga közelében állandósítsa ítélőmestereit. Mindez nem ment az egyik pillanatról a másikra, szeptember végétől a kúriai személyzetet egy rövid időre ismét Óbudán találjuk. 1340. október 20-án kelt utoljára Budán nádori oklevél, innentől kezdve 1341. január 10-ig Visegrádon, aztán vegyesen Visegrádon és Nagymaroson adtak ki nádori okleveleket. Immár ez a két helyszín lett a nádori kúria, amennyiben Vilmos nem vonult ki a megyékbe. Az apja nádorságáig visszavezethető, és akkor már relatíve megszokottnak számító óbudai székhely felszámolása és Nagymarosra (részben Visegrádra) költöztetése jól jelzi, hogy Vilmos nádor ekkor már tudatosan csak a visegrádi orientációval számolt, fontosabb volt neki, hogy ott, közvetlen szomszédságában helyettesítsék a távollétében is. 692 DL 3215. (AOkl XXIII. 91. sz.) DL 57309., 89287., 102905., 57075. (AOkl XXIII. 518., 527,529, 540. sz.) 693
