Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 5. (Budapest, 2014)
IV. Az ország nádorától az „ország nádoráig” (A nádori intézmény vázlata a 12. század végétől 1343-ig)
132 Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 során volt ez így, hanem mindig. Emellett több, átírásban vagy említésben fennmaradt oklevél, amely a nádori közgyűléseken kiadott parancslevelekre hivatkozott, kiemelte, hogy a nádor ottani levele a gyűrűspecsétjével volt hitelesítve.651 Ezek után logikailag elég nehezen lenne elképzelhető, hogy a nádor egy emberére bízta volna rá a nádori nagypecsét és a személyéhez leginkább kötődő gyűrűspecsét(ek) használatát a közgyűléseken, amíg ő maga az óbudai, később a nagymarosi kúriában azzal a középpecséttel erősítette meg okleveleit, amely eleve az ő helyettesítésére utalt. Hasonló következtetésre juthatunk, ha megvizsgáljuk a közgyűlések folyamán a kúriában kiadott nádori oklevelek tartalmát. Szinte mindig rutinesetekről volt szó: a „nádor" egy per indításakor utasítást adott a területileg illetékes hiteleshelynek, hogy vizsgálják ki az esetet és tegyenek jelentést, nyugtázta a színe előtt megtörtént megegyezéseket vagy a hiteleshelyi jelentéseket, illetve pert halasztott - ez utóbbit igen sokszor. Nem egyszer az indok hiánya is feltűnő az ilyen perhalasztó okleveleken. 1341. szeptember 15-én, amikor Vilmos nádor a Felvidéket járta, egy hatalmaskodási ügyben a peres felek (a garamszentbenedeki konvent és ohaji Jakab fiai) a számukra kitűzött időpontban meg is jelentek Nagymaroson a nádori kúriában, végül „Vilmos nádor" egy hét várakozás után a „felek akaratából" (de voluntate partium) elhalasztotta a pert november 18-ra.652 Ugyanez történt akkor is, amikor János fia Miklósnak Ubul fia Miklós ellen október 6-án kellett megjelennie a nádor előtt egy Sáros megyei földbirtok hovatartozása miatt. A felek (személyesen illetve képviselő útján) meg is érkeztek, a pert végül a nádori oklevél szintén de voluntate partium, vagyis a felek akaratából halasztotta el a következő év januárjára.653 Mindkét esetben megjelent mindkét fél a helyszínen, jól látszott tehát, hogy meg akarták volna kezdeni a pert. Mivel a de voluntate partium egy elég megszokott és semmitmondó formula volt a perhalasztó oklevelekben, gyaníthatjuk, hogy ez esetben arról lehetett szó, hogy a résztvevők nem akartak maguktól kiegyezni, viszont a nádor távollétében a kúriai személyzet sem akarta megkezdeni a pert, mivel itt már nem egy olyan rutinügyről volt szó, amire automatikus és a szokásjog által jól bejáratott választ lehetett adni. Ezért a felek kénytelenek voltak „azt akarni", hogy a pert tegyék át egy későbbi időpontra, amikorra Vilmos nádor már személyesen is jelen lehet. Mindezek alapján tehát biztosra vehetjük, hogy a közgyűléseken volt jelen a nádor, és a kúriai ügyintézést addig mások látták el az ő nevében.654 Ezek a „mások" ekkor már a nádori protonotáriusok, vagyis ítélőmesterek lehettek, akiknek a 271., 572., 588. sz.); 1337: DL 68835., DL 60223., DL 76557, DL 3067. (AOkl XXI. 291., 295-297. sz.); 1341: DL 3392., DL 86575., DL 57077, DL 3417. (AOkl XXV. 429., 589., 621-622. sz.); amelyeket gyűrűspecséttel: 1341: DL 40840., DL 76650., DL 87124., DL 66121. (AOkl XXV. 584., 678., 686., 759. sz.). 651 Az egri káptalan oklevele (1339. szept. 7): AOkl XIX. 537. sz., (1339. nov. 12.): AOkl XIX. 689. sz.; a pannonhalmi konvent oklevele (1341. nov. 17.): AOkl XXI. 802. sz. 652 MESIII. 396. (AOkl XXV. 663. sz.) 653 DF 228446. (AOkl XXV. 733. sz.) 654 Ugyanerre lásd még Zsoldos: Óbuda urai.
