Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 5. (Budapest, 2014)
IV. Az ország nádorától az „ország nádoráig” (A nádori intézmény vázlata a 12. század végétől 1343-ig)
IV. Az ország nádorától az „ország nádoráig 105 jobbágyok a Baranya megyei Siklósra (in provinciam Barana videlicet in Suklous)A7S menekültek, ám János nádor fia Gergely visszaküldte őket Paloznakra. Baranya megye János testvérének, Henriknek a „felségterülete" volt ekkor (a megye ispáni címét is betöltötte),479 de gyaníthatóan ez nem játszott abban szerepet, hogy János nádor elé került a per. Azt ugyanis a Veszprém megyei Herbord és fia kezdeményezte János előtt, a Baranya megyei szál ebben nem volt lényeges, emellett Kőszegi János és testvére: Henrik uralmi körzete elég jól elkülönült egymástól, ekkor már nem lehet egyetlen közös „Kőszegi-tartományról" beszélni.480 Az ügyekben végül nem a nádor döntött, hanem a felek fogott bírák ítélete nyomán egyeztek ki, amely egyezségeket a tihanyi konvent foglalta írásba 1305 márciusában. A nádor előtti perek így legvalószínűbben 1304 folyamán kezdődtek. Minehhez hozzávéve, hogy János - mint fentebb utaltunk rá - viszonylag sokszor keltezett oklevelet Veszprém megyében, ezt a megyét is a „felségterületéhez" sorolhatjuk, amely így egyértelműen túlmutatott családi territóriuma határain. A Dunántúl felett ebben az időben a Csehországból érkezett Vencel és hívei uralkodtak. Úgy tűnik, hogy Vencel - jól felfogott érdekében - szintén elismerte azoknak a nádori címét, akik hívéül szegődtek. így tett Ákos nembéli István és Csák Máté esetében is.481 Olyan oklevelet éppen nem ismerünk, amiben Vencel Kőszegi Jánosnak is megadta volna ezt a címet, de János biztosan az ő hívének, és I. Károly ellenségének számított, hiszen 1301-ben ő foglalta el a Károly-pártiak székhelyének számító Esztergomot, és 1302 szeptemberében csapataival felmentette a Károly és hívei által megtámadott Budát, ahol Vencel tartózkodott.482 Nem valószínű, hogy akkor is biztosította volna ezt a fegyveres támogatást, ha Vencel nem adja meg neki ugyanazt a legitimitást, amit hasonló fajsúlyú (sőt, Ákos nembéli István személyében nálánál kisebb) társainak megadott. Hogy János az egyetlen „valódi" nádora lett volna Vencelnek (ahogyan pl. Borsa Kopasz 1306-tól Károlynak), nem valószínű. Az utolsó nagy hatalommal bíró örökös nádor Csák nembéli Máté volt. Címét Vencel és később Károly is elismerte 483 1310-ben, amikor a koronázása után Károly megpróbálta megszüntetni a számára nyilván mindig is kellemetlen örökös nádorság intézményét, akkor egy alkuval Csák Mátét is sikerült 478 DF 200770. (AOkl I. 715. sz.). Az oklevél jelzete egyébként bizonytalan, mert a DL-DF 5.1. adatbázisban DF 200769. jelzet alatt található az AOkl I. 714. sz. reg. alatti oklevél fekete-fehér fényképe, és a 715. sz. reg. alatti (tehát az itt is idézett) oklevél színes fotója, míg a DF 200770. jelzet alatt pont fordítva (azaz a fekete-fehér mikrofilm-másolatokat és az ugyanezen oklevelekről készült későbbi színes digitális fotókat rosszul párosították össze). Valószínűleg az eredeti, fekete-fehér fotók tartalmazzák a helyes jelzeteket, így az idézett oklevél jelzete a hivatkozott DF 200770., ám az internetes adatbázisban a színes fotója a DF 200769. jelzet alatt található meg. 479 Engel: Archontológia 102. 480 Zsoldos: Henrik-fiak 658. 481 AOkl I. 94., 377. sz.; AOkl 1.184-186. sz. 482 Magyar Történet II. 44. (a vonatkozó rész Hóman Bálint munkája); Kronológia 1.188-189. (a vonatkozó rész Solymosi László munkája); vö. AOkl I. 756. sz.; lásd még Csukovits: I. Károly 57. 483 Zsoldos: III. András hat nádora 290. I
