Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 5. (Budapest, 2014)
IV. Az ország nádorától az „ország nádoráig” (A nádori intézmény vázlata a 12. század végétől 1343-ig)
106 Szőcs Tibor: A nádori intézmény korai története 1000-1342 maga mellé állítania. Az immár teljesen legitim király kormányában Máté a tárnokmesteri címet kapta, amit egy rövid ideig használt is.484 Máté azonban kezdettől fogva bizalmatlanul viszonyult Károlyhoz (meg sem jelent a koronázásán), végül a király 1311 tavaszán hivatalosan is megfosztotta tárnokmesteri címétől, később Gentilis bíboros is kiközösítette.485 Károly oklevelei így 1310-től fogva nem nevezték Mátét sem nádornak (az a néhány eset, amikor mégis, biztosan fogalmazási „hiba" a királyi kancellária részéről),486 „volt nádornak" is csak ritkán.487 Máté azonban - szándékosan dacolva Károllyal - magát a haláláig következetesen nádornak titulálta okleveleiben, kivétel nélkül,488 és a territóriumán működő szervektől ugyanezt a megszólítást várta el.489 A „Máté nádor" cím annyira beleivódott a környező vidék szóhasználatába, hogy az onnan kikerülő politikai ellenfelei (pl. a nyitrai püspök és az esztergomi érsek) _ 1310 után is is gyakorta így emlegette őt okleveleiben, bár folyamatosan hangoztatták hűtlenségét.490 A palatínus nem puszta cím volt Máté számára, hanem akként is viselkedett: az egyetlen olyan örökös nádor volt, akiről tudjuk, hogy generalis congregatiokat is tartott az uralma alatti területeknek. Az első ismert eset még a nádori címének legális használata idején történt, 1309-ben. A congregatio 1309. október 18-ra volt kitűzve, Tapolcsányba. Másodjára 1314 augusztusában tartott közgyűlést, szintén a Nyitra megyei Tapolcsányban.491 A település Máté egyik fő tartózkodási helyének számított, ahol várat épített, és vadaskertet is berendezett magának.492 Intézkedései egyszer sem lépték túl territóriumának határait, 1310 előtt sem. Egyébként a hagyományosnak mond484 Engel: Ország újraegyesítése 94-95.; Kristó: Károly főúri elitje 43-44. 485 Engel: Ország újraegyesítése 95-96.; Kristó: Károly harcai 301. A király és Csák Máté 1310 körüli viszonyát Gentilis már idézett kiközösítő oklevelének a narrációja beszéli el részletesen, lásd Károly emlékezete 86-92. (AOkl III. 102. sz.) 486 AOkl III. 323. sz. (1312. jún. 29.); 327. sz. (1312. júl. 1.); 542. sz. (1313. jún. 24.) Mindegyik oklevél a rozgonyi csata kapcsán említi a királyhoz hűtlen Mátét, és szövegében illeszkedik azon oklevelek sorába, amelyekben egyszerűen csak „mesternek" titulálják, vagy pusztán „hűtlen" Mátéként emlegetik. Tehát biztosan nem egy rövid életű politikai fordulatról, és az azt leképező szóhasználatról van szó. 487 Ez utóbbira: AOkl IV. 10., 195., 385., 578., 585. sz. 488 AOkl III. 298., 354., 564., 811. sz.; AOkl IV. 243., 326-331., 499. sz.; AOkl V. 301., 478., 571. sz.; RP 332. sz.; DL 49018. Egyetlen kivétel egy 1320-ra keltezett oklevele, amelynek intitulációjában Mathaes de Trenchinio szerepel (Zsilinszky: Matica Slovenska 43. vö. AOkl V. 989. sz.), ám az oklevél csak egy 1490. évi átírás újkori másolataként maradt fent. Az oklevél formulás részei teljesen elütnek Máté egyéb okleveleitől, így gyaníthatóan egy hamisítvánnyal van dolgunk, amelynek a célja az volt, hogy az oklevelet 1490-ben bemutató Franko de Longo Campo elődjének soltészjogait bizonyítsa. 489 AOkl III. 299., 355. sz., AOkl V. 572. sz. (nyitrai káptalan); AOkl V. 807. sz. (garamszentbenedeki apát) 490 Pl. AOkl III. 244-245., 247., 251. sz. (az összes oklevél az esztergomi érsek kérésére íródott); AOkl IV. 560-561. sz. (nyitrai püspök és az esztergomi érsek); AOkl V. 48-50. sz. (nyitrai püspök) 491 AOkl II. 758. sz.; AOkl III. 811. sz. AOkl V. 48. sz. vö. ÁMTFIV. 474. 492
