C. Tóth Norbert-Lakatos Bálint-Mikó Gábor: A pozsonyi prépost és a káptalan viszálya (1421-1425). A szentszéki bíráskodás Magyarországon - a pozsonyi káptalan szervezete és működése a XV. század elején - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 3. (Budapest, 2014)
Tanulmányok - 4. A pozsonyi ügy menete és ismertetése
A pozsonyi ügy menete és ismertetése 95 reset általában egy, illetve kisszámú vádpontot tartalmazott.8 A korabeli forrásanyagban azonban éppen a pozsonyi káptalan magánlevéltárában őrződött meg egy néhány évvel korábbi keresetlevél a város és a kanonokok közötti már említett perben.9 Ebben is meg vannak számozva a vádpontok: számuk még az itt elemzett ügynél is több, szám szerint 41 — tehát a kanonokok és ügyvédjeik 1424-ben sem hagyták el a járt utat a járatlanért. A keresetlevelet a szabályoknak megfelelően a vikáriusnak nyújtották be, de az esztergomi érseket (vestra reverenda paternitas) szólítják meg a beadványban, kérve a prépost megbüntetését, illetve kártérítésre szorítását.10 Az ítéletlevelek azt is tudatják, hogy az érsek, illetve képében a vikárius az ügyet megismerve „rögvest bizonyos ügyhallgatókat vagyis megbízottakat" jelölt ki annak tárgyalására, akik előtt a perfelvétel és a perbeszédek zajlottak, és akiknek jelentést is kellett tenniük az ügy állásáról.11 A szövegből azonban sem az nem derül ki, hogy ezek kik és hányán voltak, sem az, hogy az esztergomi bíróság rendes tagjaiként (tehát a vikáriust alkalmilag helyettesítve vagy segítve) vagy már eleve delegált bírókként jártak el. A delegatio eredetileg római jogi kategória, „a jogszolgáltatás ellátásának korlátozott, személyes, helyettesítő átruházását" jelenti,12 ez esetben egy adott, megszabott ügyben való eljárásra és ítélethozatalra jogosított fel. A későbbiekből kiderül majd, hogy az érsek 1424 novemberében valóban két bírót delegált az ügy elintézésére, Vicedomini Mátét és Bodonyi Domokost. Elképzelhető és életszerű, hogy a korábbi ügyhallgatók is éppen ők voltak, hiszen amennyiben még májusban bekapcsolódva a bíróság munkájába az ügyet már ismerték, kézenfekvő dolog volt később őket megbízni. Ugyanakkor, ha ők lettek volna ezek a májusban megbízottak, saját magukat csak említették volna az ítéletlevelekben, illetve ha már eleve delegált bírók lettek volna, nem lett volna szükség novemberben külön újabb érseki megbízólevélre. Ezért, ha tényleg őket próbáljuk meg belelátni az említett auditores seu commissarii certi személyeibe, akkor inkább mint szentszéki társas bíróság tagjaiként kell tekintenünk őket; ha nem, akkor azt mondhatjuk, hogy az ügyet annak jelentőségére való tekintettel a kezdetektől fogva az adott esetre delegált bírók előtt tárgyalták, akiknek viszont a személyéről és a jogo8 Később, az újkorban a szentszéki ügyész feladata az, hogy a keresetlevél tartalmát pontokba szedve kivonatolja és az alperes számára ebben a formában kiadja. Bőzinger: Egyházi törvénykezés 149-150. 9 ZsO VI. 448. = 752. sz. (DF 228179. = Monasterium.net 540.) A beszámozás utólagosnak látszik, mivel vastagabb tollszárral és sötétebb tintával készült. 10 Oklevéltár 288/27-40. 11 Az oklevelekben: „et statim per prefatum dominum nostrum archiepiscopum dati fuerunt auditores seu commissarii certi ad ulteriora videnda procedere cum relatione eidem domino nostro archiepiscopo facienda, coram quibus factis revisionibus ac replicationibus datisque articulis de novo hincinde fuit ibidem per eosdem usque ad litis contestationem inclusive processum." Oklevéltár 257/8-13., 268/12-17., 273/34-21/1., 280/6-12., 285/12-17, 295/39-46/4., 305/15-21., 309/40-310/5., 318/39-319/4., 324/9-14., 331/21-26. 12 Balogh: Középkori bajor 56. - Gózony: Egyházi törvénykezés 43. bírórendelésnek nevezi. ’ I
