C. Tóth Norbert-Lakatos Bálint-Mikó Gábor: A pozsonyi prépost és a káptalan viszálya (1421-1425). A szentszéki bíráskodás Magyarországon - a pozsonyi káptalan szervezete és működése a XV. század elején - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 3. (Budapest, 2014)
Tanulmányok - 4. A pozsonyi ügy menete és ismertetése
96 Tanulmányok sítványairól semmit sem tudunk. A kérdést további források hiányában nem tudjuk eldönteni. Az viszont biztos, hogy az esztergomi tárgyalások egy részében több bíró előtt folyt a tárgyalás. Ezeknek a bíróknak nyújtotta be 1424. május 8-án Sós László prépost Esztergomban — a 13. számú oklevél egy utalása szerint — az ellenkeresetét.13 Azt nem tudjuk, hogy vajon mint alperes a per megkezdése előtt élt-e kifogással. Minden valószínűség szerint nem, de erre az általa választott eszköz, a viszontkereset miatt nem is lehetett szükség. A nyilvánvalóan a káptalan vádjainak csökkentését, elhárítását szolgáló ellenkereset ugyanis tárgyilag összefüggött a főkeresettel és a szentszéki bírósági gyakorlat szerint — mint fentebb már ismertettük — tárgyalására ugyanaz a bíróság volt jogosult; a két pert együtt kellett lezárni.14 Azzal, hogy a prépost viszontkeresetet nyújtott be, az az előny is járt, hogy vádpontjait a káptalan által benyújtott főkeresettel együtt, egyidejűleg kellett tárgyalni.15 Számunkra ugyanakkor ez azért hátrány, mivel a perakta hiányában az ellenkereset részleteiről alig tudunk meg valamit. A pozsonyi káptalan magánlevéltárában ugyanis a per egykori iratanyagából csupán az ítéletlevelek maradtak fenn. Pontosabban azok nagyobb része, mivel a náluk őrzött oklevelek közül az évszázadok során kiselejtezték azokat, amelyek a káptalan mint testület jogaira nézve a későbbiekben jogbiztosításra nem voltak felhasználhatók, például a prépostnak az egyes kanonokok felé való tartozásait rögzítő darabokat. A megmaradtak egyike is csak későbbi, kora újkori átírásban őrződött meg (8. sz.). Fennmaradt továbbá a prépost által bizonyítandó vádpontokat összefoglaló (13. sz.), a prépost büntetési tételeit ösz- szegző oklevele (17. sz.), illetve az esztergomi érsek másodfokú, néhány ponton az elsőfokú ítéletet enyhítő ítéletlevele (18. sz.). Mivel tehát nem vagyunk olyan szerencsések, hogy a per teljes aktáját lapozgathassuk, ezek alapján az ítéletlevelek alapján kell az ügyet megismernünk. A vádpontokat az alábbi táblázat segítségével tekintjük át. Az első oszlopban a vádpont számát, a másodikban a vádpont tartalmát tüntettük fel, a harmadikban és a negyedikben pedig, hogy melyik számú oklevélben található a vádpont ismertetése és tárgyalása, illetve melyik oklevelekben utalnak rá ([ ]-ben a kikövetkeztetett adatok szerepelnek): 13 Lásd 13. sz. oklevél, 306/19.: „coram comissariis". 14 X 2.4.1. Friedberg II. 256-257.; Speculum 1.550-551. (1.1. De reconventione, §4,2., 4.); vö. Erdő: Egyházjog 711. (2772. bek.) 15 Vö. Erdő: Egyházjog 720. (2819. bek.), 721. (2825. bek.)
