C. Tóth Norbert-Lakatos Bálint-Mikó Gábor: A pozsonyi prépost és a káptalan viszálya (1421-1425). A szentszéki bíráskodás Magyarországon - a pozsonyi káptalan szervezete és működése a XV. század elején - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 3. (Budapest, 2014)
Tanulmányok - 4. A pozsonyi ügy menete és ismertetése
94 Tanulmányok 4.1. A keresetlevél és préposti ellenkereset (1424. május). A vádpontok 1424 májusának elején a pozsonyi káptalan tehát megindította a pert prépostja, Sós László ellenében az esztergomi szentszéken. A fennmaradt oklevelekben az összes többi napra pontos keltezéshez képest ennek idejére forrásaink csak általánosságban utalnak: „május eleje körül" (circa principium mensis Maii). Az ülésnapok általános gyakorlatának ismeretében azonban a keltezés mégis értelmezhető: május elseje Szent György-nap nyolcadik napjával azonos, tehát a keresetet a György-napi bírósági nyolcad valamelyik első napján nyújthatták be Esztergomban. Nap szerint 1424. május 1-2. (hétfő-kedd), illetve május 4-6. (csütörtök-szombat) jöhet szóba, mivel május 3. a Szent Kereszt feltalálásának ünnepe, május 7. pedig vasárnapi nap volt; május 8-án pedig már — mint hamarosan szó lesz róla — a prépost is lépett az ügyben. A kanonokok a pert körültekintően készítették elő, a keresetlevelet is gondosan megkomponálták: igyekeztek „mennyiségileg" is meggyőző módon fellépni, sérelmeiket tematikusán és erősségük szerint csoportosítani.6 Az elsőfokú ítéletlevelek mindegyikében szereplő indoklás szerint a pert a káptalan „számos szabadsága, szokása és joga miatt, amelyekben tisztelendő prépostjuk, Sós László úr magát a káptalant zaklatta, nyugtalanította és megzavarta, továbbá azon adósságok, károk, kártételek és jogtalanságok miatt, amelyekben a prépost úr magának a káptalannak és egyes kanonok uraknak egyenként adósa és okozója" nyújtották be a prépost ellen.7 A bíróság számára a kanonokok azzal is igyekeztek a sok vádpontot áttekinthetőbbé tenni, hogy ezeket sorszámmal látták el. A libellus eredetije ugyan nem maradt fenn, de az ítéletlevelekben átírt perakta szövegéből nagy bizonyossággal kihámozható, hogy a vádak eredetileg is be voltak számozva. A Bónis György regesztái segítségével áttekintett forrásanyag alapján azt mondhatjuk, hogy a korabeli magyarországi gyakorlatban nem volt általános a keresetlevél vádpontjainak beszámozása, igaz, az esetek többségében a ke6 Korabeli libellusok: 1412. s. d., PRT III. 475. = Bónis: Szentszéki regeszták 1938. sz. (A győri püspök és káptalan keresete az esztergomi szentszéken a szentmártoni azaz pannonhalmi gubernátor és a konvent ellen Győr környéki falvak tizednegyedének elbitorlása miatt; a libellus 1415. okt. 23-i oklevél átírásában, item-ekkel tagolva, hét tétel); 1413. ápr. 11., ZsO IV. 621. sz. = Bónis: Szentszéki regeszták 1997. sz. (A győri püspök libellusa a mórichidai premontrei prépost és konvent ellen, átirat, nincs pontokba szedve; DL 10261., és DL 38121.); 1414. nov. 26., PRT III. 471. (Péter veszprémi vikáriusnak a szentmártoni azaz pannonhalmi gubernátor és a konvent elleni keresete nem fizetés miatt; 1415. ápr. 15-i átírásban; egy vád); 1416. aug. 16., ZsO V. 2211. sz. János esztergomi érseknek Pozsony város ellen a pozsonypüspöki templom ostroma ügyében folyó szentszéki perének libellusa, másolat: DF 239372. (3. kép); a vádak 1—5-ig beszámozva, utánuk szerepel a tanúk kihallgatása is, lásd ZsO V. 2299. sz.); 1448. s.d., DF 201325. (A veszprémi káptalan libellusának fogalmazványa; item-ekkel tagolva). 7 Lásd az oklevéltárban legelőször a 6. sz. oklevélben, 256/39-257/1-5., a többi oklevélben is így.
