C. Tóth Norbert-Lakatos Bálint-Mikó Gábor: A pozsonyi prépost és a káptalan viszálya (1421-1425). A szentszéki bíráskodás Magyarországon - a pozsonyi káptalan szervezete és működése a XV. század elején - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 3. (Budapest, 2014)
Tanulmányok - 3. A szentszéki peres eljárás részei és menete általában
A szentszéki peres eljárás részei és menete általában 83 (Mivel a területen a bortermelés nem volt jelentős, így a szüreti szünet hiánya is érthető.) Mindhárom esetben az a közös, hogy az ügyintézés, az ítélkezés az említett hosszabb-rövidebb szünetektől eltekintve úgy tűnik, nem tagolódott külön időszakokra, nem figyelhetők meg a magyarországi világi bírósági gyakorlatban a XV. század második felétől érvényesülő bírósági ülésszakok, oktávák. Mi a helyzet a magyar gyakorlatban? Ahogy arról már az első fejezetben is szó esett, a magyarországi szentszéki bírósági gyakorlat bizonyos vonásaiban és elemeiben a világihoz hasonlított, azzal állt termékeny kölcsönhatásban: ahogyan a kánonjogi normák erőteljesen hatottak a szokásjogból kifejlődő világi joggyakorlatra, úgy maga a szokásjog is hatott a hazai szentszékek működésére. E tényt már a kora újkori jogászok is említették.119 Ennek szem előtt tartásával érdemes vizsgálódnunk az ülésnapokat illetően is. Az újkori állapot egyértelmű: a magyarországi szentszéki bíróságok is ülésszakok és rendes törvényszüneti idők szerint működtek. Gózony szerint a rendes törvényszü- neti idők: 1. karácsonyi (Szent Tamás napjától a vízkereszt utáni 1. vasárnapig), 2. húsvéti (feketevasárnaptól húsvét 2. vasárnapjáig), 3. aratási (Szent Lászlótól Szent István napjáig), 4. szüreti (Szent Mihálytól Szent Mártonig), továbbá 5. farsangi (ennek utolsó hete), 6. pünkösdi (egy hét). Ugyanekkor a rendes törvénykezési terminusok, azaz az „ország közönséges törvényszéki" száma négy: 1. vízkereszti, 2. húsvét utáni, 3. Szent Istvánkor, 4. Szent Mártonkor.120 (Khlósz a kérdést csak röviden tárgyalta,121 Surányi pedig gyakorlatilag Gózony munkáját kivonatolhatta.)122 A kérdés megválaszolásához azonban tudnunk kell, hogy a magyarországi említett világi országos bírósági ülésszakok rendszerét, az oktávák kezdetét és tartamát is csupán a XV. század közepétől szabályozták törvényileg, ekkor rögzült az évi négy, két nagyobb és két kisebb 119 Kitonich: Directio methodica, cap. XII., quaestio 12., §. 2. (az 1734-es kiadásban nem található, idézi és fordítja: Gózony: Egyházi törvénykezés 40-41., ill. Surányi: Rendtartás, 30.): „quia tamen consuetudo usum etiam legum patriarum et formam procedendi majori ex parte similem illi, qua utuntur tribunalia regni secularia in forum istud ecclesiasticum jam ab immemoriali induxit; ideo ab huiusmodi consuetudine recedere videtur amplius non esse integrum." A kérdésre utal még Bónis: Entwicklung 223.; Uő: Egyházi bíráskodás 650. 120 Gózony: Egyházi törvénykezés 215-216. Mivel XIV. Kelemen pápa 1771-es rendelkezése a kötelezően megülendő egyházi ünnepek körét szűkítette, már csak utal a korábbi helyzetre. Gózony az ünnepek között Szent Márk evangélista ünnepét (ápr. 25.) is említi. 121 Khlósz: Praxis 77. (Tit. III. nr. 31.) az 1723:29. tc.-re utal, bár a szentszékeken az ott megszabott napokon is folyhat jogszolgáltatás. A törvényszünet neve iuristitium. 122 Surányi: Rendtartás 158. A dekretális napok (dies decretales), amikor ítéletet nem volt szabad hirdetni, 1844-től nem számítottak törvényszünetnek. Ezek között két olyat is említ, amely az eddigiekben nem szerepel: Szent Gellért (szept. 24., translatiója: febr. 24.), Szent Miklós (dec. 6.). A rendes törvényszüneti idők: 1. karácsonyi (vízkereszt utáni hétfőig), 2. húsvéti: virágvasárnaptól húsvét 3. vasárnapjáig), 3. aratási (Szent Lászlótól Szent Mihályig), 4. szüreti (Szent Mihálytól Szent Mártonig), továbbá 5. farsangi (1 hét), 6. pünkösdi (1 hét). A rendes törvénykezési terminusok teljesen Gózonnyal egyeznek. - Egy másik utalása szerint „régente" hetente tartottak törvényszéket. Surányi: Rendtartás 76.
