C. Tóth Norbert-Lakatos Bálint-Mikó Gábor: A pozsonyi prépost és a káptalan viszálya (1421-1425). A szentszéki bíráskodás Magyarországon - a pozsonyi káptalan szervezete és működése a XV. század elején - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 3. (Budapest, 2014)
Tanulmányok - 3. A szentszéki peres eljárás részei és menete általában
A szentszéki peres eljárás részei és menete általában 79 * ményt, és ezek alapján az indoklással ellátott bírósági határozatot.96 (A büntetések nemeiről, fajtáiról itt nem szólunk.)97 Az ítéletet, a bírság megfizetésének, illetve teljesítésének a biztosítékaként a középkor végére formulaszerűvé vált kiközösítési szankcióval is ellátták: ha az elítélt nem tesz eleget az ítéletnek, kiközösítik.98 Az általunk vizsgált pozsonyi ügyben kelt ítéletlevelek is általában már az ítélet kihirdetésének tényét (lecta, lata et pronunciata est hec sententia diffinitiva) is tartalmazzák. A kihirdetés az ítélet nyilvános közlését jelentette, ettől fogva kezdődött a fellebbezési határidő. A kihirdetéskor a bíró vagy a jegyző, illetőleg a bíróság egyik tagja a bíró, a bírósági személyzet, a felek és tanúk jelenlétében ünnepélyes keretek között felolvasta az ítéletet,99 és az ítéletlevél tényleges kiállítására a jegyző részéről általában csak ezt követően került sor.100 Az ítéletet bármelyik fél megtámadhatta, azaz jogorvoslatot (remedium iuris) kérhetett, törvényes határidőn (fatalia) belül. Ennek mai szemléletünk szerint két különböző fajtája lehetséges:101 ha az ítéletet tényében vitatják, és — általában alaki hiányosságokra hivatkozva — érvénytelenségét akarják kimondatni, akkor semmisségi panaszt (querela nullitatis) lehetett benyújtani. Semmisségi feltételeket eljárási hibák vagy külső okok egyaránt jelenthetnek: a bíróság illetéktelen az ügy eldöntésére, az eljárásban méltatlan, például kiközösített személyek működtek közre, az ügyvéd nem volt meghatalmazva, hamis tanú- vallomás történt, az ítélethozatal során alaki hibát vétettek, például napnyugta után vagy nem teljes számban hozták.102 Ha az ítélet tartalmát vitatták, akár minden pontjában, akár csak részben, akkor fellebbezést (appellatio, provocatio) kellett benyújtani. Ez utóbbi nem módosítja a per tárgyát és jogcímét, hiszen 96 Speculum 1.783-786. (II. 3. De sententia et de his, quae ipsam sequuntur, §5,13—§6,19., iratformulákat is közöl); Balogh: Középkori bajor 276-277, vö. Erdő: Egyházjog 761-763. (3044-3064. bek., az ítélet tartalmi elemei és formája); újkori latin iratminta: Khlósz: Praxis 78. (tit. III. nr. 32.); XIX. sz.-i magyar nyelvű iratminták: Gózony: Egyházi törvénykezés 320-324. 97 A büntetések fajtáit felsorolja, majd részletesen tagalja pl. Khlósz Pál kézikönyvének VI. részében. Lásd Khlósz: Praxis 138-139. (tit. VI. nr. 2.). 98 Balogh: Középkori bajor 243., 295., 297-301. 99 A kihirdetéskor az újkori gyakorlat szerint a bíró ítélőszékén ülve, az assessorok jelenlétében, égő gyertyák és feszület előtt tanúk jelenlétében hirdeti ki az ítéletet, amelyet a jegyző vagy valamelyik ülnök is felolvashat. Khlósz: Praxis 77. (tit. III. nr. 30., 32.); lásd még Erdő: Egyházjog 768-769. (3083-3088. bek.); vö. X 2. 27. 16. Friedberg II. 401. 100 Surányi: Rendtartás 133-134.; Gózony: Egyházi törvénykezés 250. Az 1770-es díjszabás szerint az elsőfokú ítéletlevélért 6 forint volt fizetendő. 101 Régebbi szerzők minden, a perfolyam alatt alkalmazható jogeszközt ideszámítanak: Khlósz: Praxis 116. (tit. V. nr. 1.): mandatum declinatorium (átterelőparancs), revocatio procuratoris (ügyvéd visszavonása), depositio causae (perletétel), appellatio (fellebbezés), novum iudicium (perújítás); Gózony: Egyházi törvénykezés 219-237: elmellőző (átterelő)parancs, viszontkereset, perletétel, ügyvédszó visszavonása, fellebbezés, perújítás, visszaűzés; Surányi: Rendtartás 136-150.: ügyvéd visszavonása vagy perszómásítás, perleszállítás, perletétel, kiegyezés, fellebbezés, perújítás. 102 Szuromi: Bíráskodás 162.; Surányi: Rendtartás 147-148.; az érvényes ítélet feltételei: Gózony: Egyházi törvénykezés 209-210. T
