C. Tóth Norbert-Lakatos Bálint-Mikó Gábor: A pozsonyi prépost és a káptalan viszálya (1421-1425). A szentszéki bíráskodás Magyarországon - a pozsonyi káptalan szervezete és működése a XV. század elején - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 3. (Budapest, 2014)
Tanulmányok - 3. A szentszéki peres eljárás részei és menete általában
A szentszéki peres eljárás részei és menete általában 77 suppletorium), amikor egy valószínűsített dolgot tett bizonyossá, teljes értékű bizonyítékká.81 A főeskü perbeli szerepe szerint lehetett megkínált eskü (juramentum delatum), illetve visszutasított vagy visszakínált eskü (juramentum relativum). Előbbi esetben a bizonyító fél kínálta fel perbeli ellenfelének, hogy az általa bemutatott bizonyíték hamis voltára tegyen esküt, utóbbiban a másik fél hárította vissza a bizonyító félre az esküvési kötelezettséget. A dologgal azonban nem lehetett játszani: a felkínált eskü letétele ügydöntő volt; ha a másik fél a felkínálást nem fogadta el, kötelező volt visszakínálnia. A felkínálás azonban annak elfogadása után már nem volt visszavonható, ráadásul a felkínálónak a visszakínált esküt kötelező volt letennie.82 Az esküt a szentszéki bíróságokon is lehetett a magyar országos szokásjog szerint eskütársakkal együtt letenni.83 A vélelem (praesumptio) valamilyen bizonytalan dolog valószínű feltételezése a bíróság részéről.84 „A bíróság négy fajta vélelemmel élhetett: az erkölcsi megbízhatóság vélelmével; a tett elkövetése lehetőségének vélelmével; a sérelem vélelmével; végül a szükséges, vagy magánál a jognál fogva fennálló jog vélelmével."85 A vélelem ereje is négyféle lehetett: könnyű (nem bizonyít), hihető (félbizonyítást ad), nyomós (teljesen bizonyít), illetve törvényi (mindaddig áll, amíg az ellenkezője be nem bizonyosodik). Akinek a javára a vélelem szólt, mentesülhetett a bizonyítás alól.86 Amikor a bizonyítékok felvonultatása és a bizonyítás befejeződött, a perbevégzés vagy perbezárás (conclusio causae) következett. A bíró az eljárást befejezettnek nyilvánította, a felek pedig ítélet alá bocsátották azt (submissio causae), 81 Khlósz: Praxis 104-106. (tit. IV. nr. 14-15.); Kazaly: Egyházjogtan 648-650.; Surányi: Rendtartás 126-127. - Némileg más logika szerint csoportosít a Speculum I. 741. (II. 2. De iuramenti delatione, §1,1.), mivel a perfolyamat során máskor tett eskükkel együtt tárgyalja a témát. Uo. 742. (uo. §1, 8.) szerint a bíróságnak annak a félnek a számára kell megítélnie az esküt, amelyik jobban bizonyított. 82 Speculum I. 741-742. (II. 2. De iuramenti delatione, §1. 5.) azt is elemzi, mire kell a megkínált eskü esetén a bíróságnak figyelnie; Surányi: Rendtartás 127-128.; Khlósz: Praxis 104-106. (tit. IV. nr. 14. és 16.), ill. Gózony: Egyházi törvénykezés 194. az esküt egyaránt háromfélének veszi: 1. pótló (suppletorium): a felperes teszi le, ha félig bizonyított; 2. ajánlott vagy átengedett (delatorium): a felek egyike teszi le, ha mindkettő csak félbizonyítást nyújtott; 3. tisztító vagy tisztítkozó (purgatorium): az alperesnek szokták megajánlani, amelynek elmulasztásával pervesztes lett. Lásd még a megkínált esküről: Speculum I. 625-626. (II. 2. De probationibus §3, 7.). 83 Ennek részleteiről és az eskütársak számának meghatározásáról: Khlósz: Praxis 106-110. (tit. IV. nr. 16-18.). 84 Speculum I. 625. (II. 2. De probationibus, §3,10.) és 736. (II. 2. De praesumptionibus, §1.); Erdő: Egyházjog 752. (2998-3000. bek.), lásd részletesen: Fiori: Praesumptio. Itt köszönjük Szuromi Szabolcsnak, hogy az utóbbi tanulmányra felhívta figyelmünket. 85 Erdő: Egyházjog752. (2999. bek.). Ezek latin nevei a Speculum 1.737. (II. 2. De praesumptionibus, §2.) alapján sorrendben: praesumptio temeraria, praesumptio probabilis, praesumptio violenta, illetve praesumptio iuris de iure. 86 Gózony: Egyházi törvénykezés 197-198. A nyomós bizonyíték alkalmas, hogy ítéletet alapozzanak rá: X 2. 23. 2., de vö. uo. 14. Friedberg II. 353. és 357-358. - Büntetőügyben viszont nincs helye vélelemnek, ott mindig más bizonyíték kell: Speculum 1.739. (II. 2. De praesumptionibus, §2/ 7.).
