C. Tóth Norbert-Lakatos Bálint-Mikó Gábor: A pozsonyi prépost és a káptalan viszálya (1421-1425). A szentszéki bíráskodás Magyarországon - a pozsonyi káptalan szervezete és működése a XV. század elején - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 3. (Budapest, 2014)
Tanulmányok - 2. A pozsonyi káptalan felépítése és személyi viszonyai (1421–1425)
A pozsonyi káptalan felépítése és személyi viszonyai (1421-1425) 59 első fokon mindenképpen a prépost vagy vikáriusa előtt, Pozsonyban zajlottak és csak az érsekhez történő fellebezést követően kellett a pereskedőknek Esztergomot felkeresniük. 2.4. A javadalmak elnyerése és betöltése A káptalani testület számának, valamint méltóság- és tisztségviselőinek áttekintése után még egy nem kevésbé fontos és érdekes kérdéssel kell foglalkoznunk: ki rendelkezett a kanonoki (és préposti) javadalmak felett? (A továbbiakban a rendelkezés jogát, az idézett szakirodalommal összhangban kegyúri jognak fogjuk nevezni, tudván, hogy a fogalomhasználatunk nem pontos: az esztergomi érsek ugyanis mint ordinarius megyéspüspök egyházkormányzati hatalma folytán eleve rendelkezhetett a préposti és kanonoki javadalmakkal. A kegyúri jog több részjogosítványból tevődött össze: a bemutatás [presentatio], az ajánlás [commendatio/postulatio] és az adományozás [collatio/ provisio].120) A kérdéssel legutóbb Köblös József foglalkozott, aki arra a megállapításra jutott, hogy 1479 és 1526 között ezt időről-időre más és más gyakorolta: Schömberg György (1455-1486), Sánkfalvi Antal (1486-1498) és Balbi Jeromos (1515-1521) prépostok rendelkeztek ugyan vele, ellenben Sánkfalvi Zele Miklós (1500-1513) nem, az ő idejében Bakóc Tamás esztergomi érsek, majd később, Balbi távozása után szintén az érsekek gyakorolták azt. Ám az esztergomi érsekek sem saját hatáskörükből adódóan rendelkeztek a kegyúri joggal, hanem — amint azt Köblös megállapította — az 1458 utáni időszakban „a király, vagy az a személy nevezte ki vizsgált kanonokainkat, akinek kezében királyi adomány folytán a kegyúri jog volt."121 1458 előttre vonatkozóan a korábbi szakirodalom (Knauz Nándor, Mályusz Elemér) alapján úgy vélekedett, hogy a pozsonyi prépost utoljára „1341-ben nevezett ki kanonokot, a hatvanas években ez már az esztergomi érsek kezében volt, sőt az 1397-es canonica visitatio már 'régi jogon' tulajdonítja az érseknek a prépost kinevezését is."122 Az Anjou-kor első feléből valóban több adatunk van arra, hogy a prépost adományozott kanonokságot vagy más kisebb javadalmat.123 Ez a helyzet Szécsényi Mihály prépost távozásával (1342) változott meg. Ekkortól kezdve nem a prépostok, hanem a király, illetve az uralkodópár vagy az esztergomi érsek ajánlására a pápa nevezte ki a kanonokokat.124 A változás minden bizonnyal annak tulajdonítható, hogy 1342 után évtizedekig olyan prépostja volt a káptalannak, akinek a pozsonyi javadalom csupán „fizetéskiegészítésként" 120 yg xusor: Az esztergomi bíborosi szék 27. 121 Köblös: Egyházi középréteg 20-21. 122 Köblös: Egyházi középréteg 19. 123 Pl. 1326. aug. 22. (MES III. 82.; Anjou okit. X. 348. sz.); 1335. febr. 24. (MESIII. 438.; Anjou okit. XIX. 82. sz.), vö. még Knauz: Pozsonyi prépostság 119-120., 164. 124 Pl. Miklós fia Jakabot 1366. jún. 23-án (Bossányi: Reg. suppi. II. 447. [cdxiv. sz.]) a királyi pár ajánlására nevezték ki. T—nr T—r
