C. Tóth Norbert-Lakatos Bálint-Mikó Gábor: A pozsonyi prépost és a káptalan viszálya (1421-1425). A szentszéki bíráskodás Magyarországon - a pozsonyi káptalan szervezete és működése a XV. század elején - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 3. (Budapest, 2014)
Tanulmányok - 2. A pozsonyi káptalan felépítése és személyi viszonyai (1421–1425)
60 Tanulmányok szolgált, illetve nem tartózkodott Magyarországon. Talán erre válaszul vonhatta el a király, illetve az érsek a káptalani javadalmak feletti rendelkezés jogát. A helyzet Ellerbach Burkhard kinevezése után mérgesedett el, aki megkísérelte visszaszerezni a jogosítványait — sikertelenül.125 A szakirodalom által emlegetett másik forrásra, az esztergomi egyházlátogatási jegyzőkönyv adataira - mint fentebb már jeleztük — csak óvatosan lehet építeni. Éppen a pozsonyi prépostságról szóló rész esetében mutatható ki egyértelműen, hogy 1406 utáni lejegyzéssel kell számolnunk: a benne szereplő Jubar János prépost 1407 januárjától mutatható ki a prépostság élén. Mindezzel jól összevág az, amit legújabban Kiss Gergely mondott ki az exempt egyházakról írt munkájában. A szerző szerint a pozsonyi társaskáptalan esetében „az 1397-es esztergomi canonica visitation kívül semmilyen más forrás nem támasztja alá, hogy valaha is kiváltságolt helyzetű lett volna,"126 vagyis, hogy — mint eleve az esztergomi főegyházmegye területén fekvő intézmény — az esztergomi érsek kormányzati joghatósága alá tartozott. Mindezek után a Zsigmond király uralomra jutásától kezdődő, dolgozatunk tárgya szempontjából kiemelt fontosságú időszakra vonatkozó adatokat fogjuk megvizsgálni, és arra keressük a választ, hogy az 1420-as években kinek a kegyúri joga érvényesült a társaskáptalan felett. Először a korábbi szerzők által többször idézett, az esztergomi vikárius által 1390- ben kiadott ítéletlevelet, illetve Zsigmond királynak Uski János pozsonyi prépost és budai plébános részére adott kiváltságlevelét fogjuk szemügyre venni. Az esztergomi vikárius, Pesarói Lénárd kánonjogi doktor, zágrábi főesperes és esztergomi kanonok 1390. május 14-i oklevele szerint a minap lezajlott esztergomi zsinaton megjelent három pozsonyi kanonok, Lőrinc, Mihály, a Szent Márton- másképp Üdvözítő-egyház plébánosa valamint Miklós, és panaszt tettek a maguk meg egyházuk valamennyi plébánosa, javadalmasa, vikáriusa és rektora nevében Lőrinc pozsonyi prépost ellen: a prépost gyakran zargatja és zaklatja őket, javadalmaik jogcímét vizsgálja, továbbá visszautasítja, hogy az érsek által kinevezetteket a birtokba bevezesse, azt bizonygatva, hogy a mondott javadalmak feletti rendelkezés teljes egészében hozzá tartozik. Ezeken túl több, az elődeik által tett végrendelet végrehajtását akadályozza és a szent kánonok, rendelkezések és szokások ellenére a javaik lefoglalására és saját hasznára fordítására törekszik. Ezért kérték panaszaik orvoslását az érsektől. Miután az érsek az ügy elintézését a vikáriusra bízta, a panaszosok nevében Demeter mesterkanonok Lőrinc prépost jelenlétében a helynök előtt bemutatta a néhai Miklós esztergomi érsek (1358-1366)127 két oklevelét:128 az egyik szerint amikor Burkhard volt a pozsonyi prépost, követelte a kanonokoktól, plébánosoktól és más javadalmasoktól, hogy mutassák be a jogcímeikre vonatkozó ira125 Mályusz: Konstanzi zsinat 85. 126 Kiss: Királyi egyházak 80. 127 Hegedűs: V. Miklós 175. 128 Mindenképpen figyelemre méltó, hogy Miklós érsek egyik oklevele sem maradt fenn eredetiben. i
