C. Tóth Norbert-Lakatos Bálint-Mikó Gábor: A pozsonyi prépost és a káptalan viszálya (1421-1425). A szentszéki bíráskodás Magyarországon - a pozsonyi káptalan szervezete és működése a XV. század elején - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 3. (Budapest, 2014)
Tanulmányok - 1. A magyarországi középkori egyházi (szentszéki) bíróságokról
36 Tanulmányok számos javítást tartalmaz. Ez esetben ez indokolhatta az ellenjegyzést.159 A másik két esetben az ellenőrzés okát nem lehetett megállapítani.160 Turnowyai Márton legkorábbi ellenjegyzett oklevele egy olyan búcsúengedély, amelyet Pesarói Lénárd vikárius és Lajos esztergomi segédpüspök adtak ki, ám a két engedélyt nem egy oklevélbe, hanem egymás alá írta a jegyző, majd — értelemszerűen — két függőpecséttel látták el.161 Ebben az esetben a meglehetősen ritka oklevélforma indokolhatta az ellenjegyzést. A második egy függőpecsétes privilégium, ilyen oklevelek átnézésére utaló jegyzetek a világi bíróságoknál is előfordulnak a korban.162 A harmadik esetben egy idézésről van szó, ebben is található egy, feltehetően a korrektor jegyző általi javítás, bár pusztán ezzel a notarius nevének feltüntetését nem magyarázhatjuk.163 Ebből a néhány adatból az derül ki, hogy a vizsgált korszakban a helynöki bíróságon nem csupán az oklevelek ellenőrző jelekkel való szisztematikus ellátása nem volt szokásban — jóllehet bizonyos párhuzamok a központi világi bíróságok szokásaival felfedezhetők —, hanem maguknak az egyes okiratoknak az ellenőrzése sem követhetett kialakult sémát. Másként szólva, a vikári- usi bíróság adminisztrációja ekkor még kevésbé tűnik formalizáltnak, mint a világi nagybírák ítélőszékein már kiépült rendszer.164 1.4.4. A bíróság előtt tárgyalt ügyek Azoknak az ügyeknek az átfogó — tehát nem oklevelenként részletező — értékelése, amelyek az érseki vikárius elé kerültek, szintén érdekes feladat. Az 1.3. részben már összefoglaltuk azokat az ügytípusokat, amelyek — legalábbis a kánonok, illetve a törvények szerint — az egyházi bíróságok joghatósága alá tartoztak. A Vicedomini előtt tárgyalt esetek megerősítik az illetékességről tett eddigi általános megállapításokat. Legnagyobb számban a leánynegyeddel, hitbérrel és jegyajándékkal összefüggő ügyek szerepelnek,165 de természetesen talá159 DL 62570., DF 266446.; vö. ZsO VIII. 118. sz., ám az ott olvasható jegyzettől eltérően mindkét példány eredeti. 160 ZsO VII. 1098., 2346. sz. 161 DF 291965. 162 Bónis: Kúriai irodák 213. 163 DL 8557. 164 Ezt az oklevelek solvit-jeleinek hiánya is alátámasztja. Ezek a nádor és az országbíró diplomáin már a XIV. század közepétől nagyobb számban előfordulnak: Bónis: Kúriai irodák 202. Vicedomini helynöki oklevelein ilyen feljegyzés csak egyetlen alkalommal bukkan elő: UGDSIII. 523. (DF 286561.) 165 DL 28948., 28950., 8557., 87783.; ZsO III. 638., 2975., IV. 485., 2099. sz.; DL 10099.; Abaffy-Dancs- Hanvay 136/174. sz.; DL 49193., 58911.; ZsO V. 1303. sz.; DL 90691.; ZsO VI. 2131., 2671. sz.; DF 281870.; ZsO VII. 402., 2020., 2346. sz.; DF 243956.; ZsO VIII. 118., 350. sz.; DL 62578.
