C. Tóth Norbert-Lakatos Bálint-Mikó Gábor: A pozsonyi prépost és a káptalan viszálya (1421-1425). A szentszéki bíráskodás Magyarországon - a pozsonyi káptalan szervezete és működése a XV. század elején - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 3. (Budapest, 2014)
Tanulmányok - 1. A magyarországi középkori egyházi (szentszéki) bíróságokról
24 Tanulmányok át tartózkodott Magyarországon, és ennek az időszaknak a nagy részében az esztergomi érseki vikárius tisztségét viselte. Az, hogy e funkciót meglehetősen hosszú időn át betöltötte, továbbá, hogy éppen az ország legfelsőbb egyházi bíróságán tevékenykedett, arra engedett következtetni, hogy feltehetően sokféle ügytípus került eléje. Egyúttal abban is bíztunk, hogy az általa vezetett bíróság alaposabb megismerésével közelebb jutunk magának Vicedomininak a személyéhez is: milyen háttérrel, rutinnal rendelkezett, amikor a kötetünk tárgyát képező, meglehetősen szövevényes per tárgyalásainak — mint az érsek által delegált bíró — nekivágott. Az magától értetődő, hogy egyetlen személy kiválasztásával már eleve tartózkodnunk kell az esetlegesen az egész középkorra érvényes szabályok megállapításától. Ebben a részben csakis azzal foglalkozunk, amiről az oklevelek szólnak. Ugyanakkor abban bízunk, hogy ily módon olyan szempontokra is fel tudjuk hívni a figyelmet, amelyek az eddigi kutatások során — éppen azok átfogó jellege miatt — háttérbe szorultak. 1.4.1. Pecséthasználat a vikárius bíróságán Vicedomini Máté az esztergomi szentszék vezetésén kívül — arról lemondani kényszerülvén — rövid ideig a zágrábi püspöki bíróság élén is állt. Erről azonban mindössze három oklevele tanúskodik, így működésének ezzel a szakaszával itt nem foglalkozunk.71 Tanulmányunk alapjául a helynök 1417. április 25-én, Konstanzban kelt oklevelét választottuk.72 Ennek az egyszerű oka az, hogy ekkor Vicedomini biztosan nem volt a székhelyén, vagyis a szentszéki bíróság nem működhetett mindennapi rutinja szerint. Ennek köszönhetően várható, hogy az ekkor kelt forrásokban olyan adatok is felbukkannak, amelyek segítségével más szempontokból is vizsgálni tudjuk egy szentszék működését, mint azt a korábbi tanulmányok szerzői tették. Vicedomini mintegy száz, vikáriusként kiadott oklevele közül egy híján ez az egyetlen olyan, amelyik nem Esztergomban kelt. A másik kivétellel, egy 1399 májusában kelt budai kiadványával73 sokra nem megyünk, mert abból az évből ez az első ismert diplomája, a következő pedig októberből való. Más a helyzet a konstanzi oklevél esetében, ennek címzettje ugyanis bírói helyettese (locumtenens in vicariatu), András komáromi főesperes volt. A vikáriushelyettes feladata egyértelműnek tűnik: nyilvánvalóan a szentszék vezetését vette át. Vicedomini hivatalviselése alatt András főesperes volt az egyetlen, aki ezt a tisztséget betöltötte, és ő is egy jól körülhatárolható időben: legelőször egy 1416. augusztus 16-án kelt oklevélben említik,74 utoljára pedig tíz hónappal 71 Mindezekről lásd életrajzát az Adattárban. 72 ZsO VI. 367. sz. (DF 228178.) 73 ZsO 1.5871. sz. 74 ZsO V. 2212. sz.
