C. Tóth Norbert-Lakatos Bálint-Mikó Gábor: A pozsonyi prépost és a káptalan viszálya (1421-1425). A szentszéki bíráskodás Magyarországon - a pozsonyi káptalan szervezete és működése a XV. század elején - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 3. (Budapest, 2014)
Adattári rész - 1. Életrajzok
Életrajzok 215 idejéről és helyszíneiről egyelőre semmit sem tudunk. Későbbi pályafutásából ítélve talán ebben az időszakban kerülhetett kapcsolatba az 1374-1379 között biztosan a padovai egyetemen tanuló Kanizsai Jánossal, a későbbi esztergomi érsekkel,107 és talán nem tévedünk nagyot, ha feltételezzük, hogy éppen Kanizsai révén került Magyarországra. Vicedomini magyarországi pályafutása 1395 márciusától adatolható,108 nem pedig 1391-től, miként a szakirodalom állítja.109 Ekkor mint Kanizsai János esztergomi érsek által kijelölt vizitátor és bíró (causarum iudex) az esztergomi érsekség alá tartozó brassói és szebeni dékánátusban tevékenykedett. Egyetlen, ilyen minőségében kiadott oklevelének intitulatiója szerint mindkét jogi doktor, esztergomi kanonok, és egyúttal övé volt a piacenzai Sant'Antonino-egyház prépostsága is.110 Ezt követően négy évig nem szerepel az általunk átvizsgált forrásanyagban.111 1399. májusában korábbi titulusain kívül János érsek lelki ügyekbeni vikáriusának (vicarius in spiritualibus) és ügyhallgatójának (causarum auditor) címezte magát, ezzel pedig már harmadik volt azoknak az olaszoknak a sorában, akik Kanizsai érseksége alatt ezt a tisztséget betöltötték.112 Első hely- nökségének utolsó adata 1403. decemberéből való,113 utódja Esztergomi János, esztergom-szentistváni prépost lett, aki — legalábbis a fennmaradt oklevelek szerint — először 1404 októberében címezte magát vikáriusnak és ügyhallgatónak.114 Ezt követően főszereplőnk egy időre eltűnik a szemünk elől. 1407-ben XII. Gergely pápától kérvényezte, hogy megkaphassa a piacenzai Sant'Antonino107 Vajk: Kanizsai III. János 196-197. (Veress Endre alapján.) 108 UGDSIII. 138. (DF 286638., ZsO I. 3867. sz.) 109 Az 1391. május 19-i adatot idézi Kollányi: Kanonokok 73.; Veress: Magyarországi tanulók 400.; Körmendy: Studentes 182.; Dékány: Esztergomi káptalan 359. Ezzel azonban több gond is van. A hivatkozások alapja ugyanis Fejér Codex Diplomaticusának egy tétele, amely azonban nem kiadás, hanem egy oklevél kivonata, amely Jankovich Miklós egyik másolatgyűjteményéből származott. (Fejér X/l. 694.) Az ebben szereplő 1391-es évszámot valószínűtlenné teszi egyrészt az, hogy a szöveg Kanizsai érseket prímásnak nevezi (ez az érsek okleveleinek intitulatiójában először 1394. október 8-án szerepel - DF 238316.), másrészt az, hogy a fennmaradt (és a DL-DF-adatbázisban elérhető) oklevelek tanúsága szeint 1390 januárjától egészen 1391 júliusáig Pesarói Lénárd zágrábi főesperes volt a vikárius. - Fejér műve következő kötetében egyébként (bármiféle utalás nélkül) kiadta az oklevél teljes szövegét is, ezúttal a helyes 1399. máj. 23-i dátummal (Fejér X/2. 691. [DF 262924.] = ZsO I. 5871. sz.) 110 Lásd a 108. jegyzetben idézett oklevelet. 111 Vagyis sem az esztergomi káptalan, sem az esztergomi érsek kiadványaiban (ezeket a DL- DF-adatbázis segítségével vizsgáltuk meg), sem pedig a ZsO gyűjtésében. 112 Az 1399. máj. 23-i oklevélről írtakat lásd a 109. jegyzetben. - Két elődje a már említett Pesarói Lénárd zágrábi főesperes (1390 jan.-1391. júl.) és Pontói Antal sebenicói püspök (1395. dec- 1397. aug.) volt. A három egymást követő olasz vikáriusra már Bónis György is felfigyelt (Uő: Egyházi bíráskodás 648.), bár jelenlétüket Kanizsai érsekségével nem hozta kapcsolatba. Megjegyezzük még, hogy a causarum auditor cím Pensaurói Lénárd titulusai között nem szerepel. 113 DF 235823. (1403. dec. 8.). - A ZsO II. 3203. sz. oklevél, amelyben Vicedomini mint vikárius és nyitrai főesperes szerepel, valójában 1411. jún. 8-án kelt. (DF 228214.) 114 ZsO II. 3430. sz. (1404. okt. 7.) I ! T
