C. Tóth Norbert-Lakatos Bálint-Mikó Gábor: A pozsonyi prépost és a káptalan viszálya (1421-1425). A szentszéki bíráskodás Magyarországon - a pozsonyi káptalan szervezete és működése a XV. század elején - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 3. (Budapest, 2014)

Adattári rész - 1. Életrajzok

216 Adattári rész egyház prépostságát. Ugyanebből a kérvényből tudunk arról, hogy piacenzai és esztergomi kanonok volt, valamint ő állt az esztergomi egyházmegye honti főesperességének élén is. A kért javadalomra azonban csak azzal a feltétellel kapta meg a pápai megerősítést, hogy egy év elteltével vagy a főesperességről vagy a prépostságról le kell mondania.115 Egy évvel később már a zágrábi vi­kárius tisztségét viselte, oklevelének intitulatiójában pedig nem találkozunk sem a honti főesperességével, sem a piacenzai prépostságával.116 Ez az eset nem kivétel: a két említett tisztség többé nem bukkan elő egyik oklevelének intitulatúrájában sem. Hogyan magyarázzuk ezt? Azt, hogy mindkét tiszt­ségről és javadalomról egyaránt lemondott volna, valószerűtlennek tartható. A piacenzai prépostság jövedelmezőségére ugyan nincsen adatunk, de a honti főesperesség után évi 150 aranyforintot kapott kézhez. A főesperességről való lemondása bizonyítható: ezt 1409-ben már Tarkői Pál birtokolta.117 A piacenzai prépostságát viszont 1410-ben még említik az Apostoli Kamara nyugtái.118 Azt, hogy 1403 végén vagy 1404 első felében miért mondott le vagy mon­datták le az érseki helynöki tisztjéről, egészen pontosan nem tudható.119 Nem életszerűden azt feltételezni, hogy a vikárius, minden bizonnyal a kegyvesz­tetté vált Kanizsai érsek bizalmasa lévén, kénytelen volt a posztjától megvál­ni.120 Ez a képzett jogásznak — túl azon a kétségtelen presztízsveszteségen, hogy ezzel hivatalosan úgymond egy kanonok lett a sok közül — komoly jövedelemkieséssel is járt.121 Valószínűnek tarthatjuk, hogy a leghamarabb 115 Kollányi: Kanonokok 73.; ZsO II. 5618. sz. - Mivel oklevelei szerint legalábbis 1395 óta ő volt a Sant'Antonino-egyház (társaskáptalan) prépostja, inkább arról lehet szó, hogy ezt az első pontifikátusi évét töltő XII. Gergely pápával megerősíttette. 116 DF 257003. (ZsO II. 5974. sz.) 117 C. Tóth: Az esztergomi káptalan. 118 Lásd alább a 133-135. jegyzeteket. 119 Egy 1406. nov. 19-re datált oklevél (DF 281427.) szerint Vicedomini ismét esztergomi viká­riusként szerepel. Ezzel azonban az a helyzet, hogy az MCCCC után álló jelről nem lehet eldönteni, hogy számot jelöl-e vagy pusztán az oklevél lezárását. Azt, hogy az utóbbiról van szó, abból tudjuk, hogy egyrészt 1404 és 1410 között folyamatosan Esztergomi János volt a helynök, másrészt, hogy az a Késmárk város, illetve a szepesi prépost közti per, amelyben ezt az állítólag 1406-os iratot kiadták, korábban zajlott: egy másik, ebben az ügyben keletkezett irat 1402 májusában kelt. (DF 281429.) Az oklevelet tehát minden bizonnyal 1400-ban, nem pedig 1406-ban adták ki. 120 Minderre — természetesen — semmiféle adat nem maradt fenn. Ennek alátámasztására azonban felhozható: Vicedomini későbbi pályájának ismeretében nem életszerű annak felte­vése, hogy magától a hivataltól akart volna önként megválni, hiszen azt ezután Zágrábban, majd újból Esztergomban még közel két évtizeden át viselte. 121 Jövedelmének nagyságát adatok hiányában nem lehet meghatározni. Bajorországban jöve­delme fő részét az officiális az illetékekből szerezte. (Balogh: Középkori bajor 44.) Valószínű, hogy ez idehaza sem volt másképp, és az illetékek mellett a bírságpénzekből neki járó rész képezte a vikárius jövedelmeinek alapját. Perilletékre lásd pl. ZsO VI. 752. sz., a bírságokra lásd pl. DL 49193., DL 90691., ZsO VI. 2646. sz. (a bírság kétharmada járt a bíróságnak, egyhar- mada a felperesnek), ZsO VII. 2020. sz., ZsO X. 914. sz., ZsO XII. 320. sz., DL 62578.

Next

/
Thumbnails
Contents