C. Tóth Norbert-Lakatos Bálint-Mikó Gábor: A pozsonyi prépost és a káptalan viszálya (1421-1425). A szentszéki bíráskodás Magyarországon - a pozsonyi káptalan szervezete és működése a XV. század elején - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 3. (Budapest, 2014)
Tanulmányok - 6. Az egyház részvétele az ország védelmében. Az 1397. évi törvény 63. cikkelyének végrehajtása a pozsonyi káptalan példáján
190 Tanulmányok 1419-ben már biztosan fizette az adót, ráadásul a szokásos 200 aranyforintot. A magyarázat51 talán az lehet, hogy mindkét mentességet kieszközlő egyházi személy nem sokkal később meghalt: Schryner István 1415 első felében,52 Esztergomi János prépost pedig 1417. december 29-én.53 Összefoglalóan elmondható, hogy a király igen következetes volt abban, hogy minél kevesebben mentesüljenek az adó megfizetése alól. Mint látható, igazi felmentést csak a királyi kápolnaispánságnak és az esztergomi káptalannak sikerült kieszközölnie, de ez az érsekség, illetve a káptalan viszontagságos XV. század eleji időszakát figyelembe véve54 talán méltányos is volt. Ezzel szemben időleges, egy-két évre kiterjedő fizetési moratóriumot többen is ki tudtak járni az uralkodónál, de biztosak lehetünk benne, hogy annak lejárta után beszedték a pénzt. A következő kérdés, hogy 1397-től, a törvénybe foglalásától kezdve vajon folyamatosan behajtották-e az adót. (Mint láttuk, erre már 1397 előtt is sor került legalább három évben!) Nos, ugyan e kérdésre a fentebbi táblázatokkal félig-meddig már megfeleltünk, de azért az egyszerűség kedvéért nem árt, ha most egy helyen újból számba vesszük adatainkat. Oklevelekkel bizonyíthatóan tehát 1397-1400 között, 1406-ban, 1408-ban, 1411-1413, 1419-1427, 1429-1431 között és 1433-ban55 biztosan beszedték az egyháziakra kivetett hadiadót. Azaz az 1397 és 1437 közötti negyven év majdnem felében — 1401 és 1405 között, 1407-ben, 1409 és 1410 között, 1414 és 1418 között, 1428-ban és 1432-ben, valamint 1434 és 1437 között — nem tudjuk egyelőre bizonyítani az adó behajtását. Az 1401 és 1405 közötti időszakban, amikor a Zsigmond elleni lázadás és fel51 Lehetséges, hogy a király itt nem az egyházi jövedelmek adójára gondolt, hanem más, a káptalan által fizetett adókra, minderre lásd az uralkodó 1418. febr. 22-i parancslevelét: ZsO VI. 1542. sz. - Ugyanakkor a két oklevél kézírása teljesen elüt egymástól, illetve az utóbbi szövege meglehetősen túlburjánzó, a szöveg alatti pecsét számára az utolsó sorban helyet hagytak, valamint a kancelláriai jegyzet írása is szokatlan formájú. Éppen ezért elképzelhetőnek tartjuk, hogy kancelláriai hamisítvánnyal van dolgunk. 52 1415. máj. 3-án már néhai volt. Vö. C. Tóth: Pozsonyi társaskáptalan 116. 53 C. Tóth: Préposti arch. 40. 54 C. Tóth: Szentistváni vizitáció 14-16. 55 Vö. Zsigmond király (Commissio propria domini imperatoris.) 1433. okt. 28-i Bázelben kiadott, Szlavónia minden rendű és rangú birtokosához és lakosához, akik a zágrábi káptalannak tartoznak a tizedet fizetni, szóló parancsával: „vos decimas frugum et aliarum rerum decimabilium pretacto capitulo Zagrabiensi vestri vestrorumque parte, ut premittitur, provenire debendis circa festum Beati Martini episcopi et confessoris, prout de iure et ex debito teneremini memoratis dominis de capitulo Zagrabiensi et ipsorum decimatoribus dare et solvere solvique et aministrari facere recusantes huiusmodi decimarum solutionem interdum ad festum Beati Georgii martiris et quandoque ad annum medium et aliquando ad plura temporis spatia prorogaretis et dissimularetis, per c\uodfacta et negotia nostra tuitione regni nostri concernentia, que ex huiusmodi proventibus dictarum decimarum expediri deberent [kiemelés tőlünk], sepesepius negligerentur. Unde nos huiusmodi proventus decimales tum ex causa premissa, tum etenim propter [pres]criptorum factorum et negotiorum nostrorum tuitionem et defensam dicti regni nostri, ut premittitur, concernentiam, ad que iidem proventus debent in [ .......] sui parte per ipsum capitulum nostre solvi et aministrari maiestati celerem expeditionem per vos et vestros circa antedictum festum Beati Martini [...] debito obligamini, extradari et aministrari volentes." - DF 256138.