C. Tóth Norbert-Lakatos Bálint-Mikó Gábor: A pozsonyi prépost és a káptalan viszálya (1421-1425). A szentszéki bíráskodás Magyarországon - a pozsonyi káptalan szervezete és működése a XV. század elején - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 3. (Budapest, 2014)
Tanulmányok - 6. Az egyház részvétele az ország védelmében. Az 1397. évi törvény 63. cikkelyének végrehajtása a pozsonyi káptalan példáján
Az egyház részvétele az ország védelmében 191 kelés zajlott, érthető okok miatt szinte biztosan nem került sor az adó beszedésére, a többi esetben valószínűleg csak a források hiányos fennmaradása miatt tűnik úgy, hogy nem szedték be az adót. Hogyan történt az adó kivetése? Ha megnézzük az egyes intézmények által fizetett összegeket, akkor azt látjuk, hogy évről-évre ugyanannyit fizettek. A pozsonyi káptalan éppenséggel 1398 és 1429 között egyetlen év kivételével, mindig 200 aranyforintot volt köteles az adószedőknek átadni. Ám ez a kivételt jelentő adat is inkább azt bizonyítja, hogy az összeg állandó volt: 1399. július 6-án Bálint pécsi bíboros és Kápolnai Mihály veszprémi püspök, királyi kincstartó a káptalan szegénysége és forrásaik szűkössége miatt 30 forintot elengedett.56 Az idézett, illetve az alább idézendő oklevelek ugyanakkor arra is választ adnak, hogyan történt az adó kivetése. A mondott oklevélben például az áll, hogy az adót a főpapok rendelkezése, mérlegelése és szabályozása alapján vetették ki,57 illetve egy húsz nappal későbbi oklevél szerint a főpapok mellett bizonyos egyházi férfiak58 is részt vettek ebben. A dolgok húsz, illetve harminc évvel később ugyanígy zajlottak. Az erdélyi kiváltságos egyházak felsorolt képviselői 1420. június 2-án ösz- szegyűltek Medgyesen András plébános házában, hogy megtárgyalják és végrehajtsák a király rendeletét.59 Ez pedig nem volt más, mint a király által az erdélyi részeken lévő kiváltságos egyházakra kivetett adó,60 amelyet az egyes dékánátusoknak kellett felosztani egymás között. Ám hosszú vita után sem sikerült megállapodniuk az összeg szétosztásában, és a brassóiak, amellett, hogy meghajoltak a királyi hatalom előtt, tiltakoztak, hogy ugyanakkora összeg fizetésére kötelezték őket, mint a szebeni dékánátus tagjait, ez pedig éppen 150 újforinttal több az általuk vállaltnál.61 A két dékánátus által átadandó összeg kis kombinálással kiszámolható egy másik oklevél segítségével. A mondottak 1423. április 8-án ismét összegyűltek, ezúttal Szebenben, Vicedomini Máté mindkét jogi doktor, esztergomi vikárius megbízottja előtt, majd a szebeni és a brassói káptalan az erdélyi részeken fekvő kiváltságos egyházak által fizetendő királyi adó62 egymás közötti felosztásában a következőképpen állapodtak meg: mivel a kilenc kiváltságos dékánátusból a szebeni és brassói hármat képvisel, a szebeni fizessen a háromból két részt, a brassói pedig egy részt.63 Ha visszaemlékezünk, 1420-ban a brassóiak azt panaszolták el, hogy 1. ugyan56 DF 228131. 57 „iuxta dispositionem, moderationem et limitationem ... prelatorum" - DF 228131. 58 „iuxta moderationem et dispositionem prelatorum et virorum ecclesiasticorum" - DF 273033. ([1399.] júl. 26.) 59 „pertractandis et expediendis certis negotiis edictum regie maiestatis concernentibus fuerunt congregati" - UGDSIV. 126. 60 „in taxa nunc proxime per regiam maiestatem iam dictis novem decanatibus in communi imposita" - Uo. 61 Uo. 62 „de et super expensis et contributionis ac in taxis exorbitantibus clerum liberarum ecclesiarum partium Transsilvanarum communiter concernentibus" - UGDS IV. 186. 63 Uo.
