C. Tóth Norbert-Lakatos Bálint-Mikó Gábor: A pozsonyi prépost és a káptalan viszálya (1421-1425). A szentszéki bíráskodás Magyarországon - a pozsonyi káptalan szervezete és működése a XV. század elején - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 3. (Budapest, 2014)
Tanulmányok - 4. A pozsonyi ügy menete és ismertetése
160 Tanulmányok A záradék szövege, a hordozóanyag és az ítélet tartalma között egy további összefüggés is felismerhető. Egédinek két záradékát különböztethetjük meg: a Függelékben I/a alatt közölt szöveg külön közjegyzői jelvényt nem tartalmaz, míg az I/b típus igen. Utóbbi, egyébként mind B által írt oklevelek (9-11. szám) anyaga kivétel nélkül hártya, és olyan pénzbüntetéssel nem járó ítéleteket tartalmaznak, amelyeknek általánosabb érvénye is van. A 9. számú oklevél a 2. vádpont tárgyában megszabja, hogy a prépostnak valóban kell káplánt tartania a hajnali zsolozsmák végzésére. A 10. számú oklevél (3-5. vádpont) a prépostnak a káptalan tagjai elleni személyi támadásait (rágalmazás a királynál, fenyegetőzés) ítéli el. A11. számú oklevél (7-8. és 10-11. vádpontok) a dékán választását írja elő, megszabva feladatait és szabályozva a káptalani jövedelmek elosztásának módját. Csupán másolatban maradt fenn a 8. sz. oklevél, amelyben a kiegészítő két káptalani vádpont (kanonokok szabad végrendelkezése, szent olajok és gyertyák ügye) tárgyában született ítélet, de az átíró oklevelek szerint ez is hártyán és közjegyzői jelvénnyel lett kiállítva. Az ítéletlevelek későbbi történetéhez még hozzátartozik, hogy ezek az általányosabb érvényű szabályozást is tartalmazó okleveleket később is felhasználták a pozsonyi kanonokok, a XV. század végén, illetve a XVI. század elején néhány alkalommal, mégpedig a liturgikus kötelezettségek teljesítése, valamint a dékánválasztás és osztozás ügyében. A 9. sz. oklevél esetében, amely a 2. vádpontot tartalmazza (jövedelméből a prépost nem tartott káplánt a hajnali zsolozsmák végzésére) az eredeti ítéletlevélen túl átírások is fennmaradtak: 1464-ből (győri káptalan, 22. sz.), és 1505-ből (esztergomi káptalan, 23. sz.). Ugyanis az 1505-1508-as káptalani pereskedés és a káptalani statútumok összeállításakor is támaszkodtak az 1425-i rendelkezésekre.348 Hasonló módon, a XVI. század derekán használták fel, és írták át a 8. számú oklevelet, amely a két kiegészítő káptalani vád tárgyalását tartalmazta. Erről az oklevélről 1551-ben egyszerű másolatot, 1556-ban Oláh Miklós esztergomi érsek által teljes átírást és megerősítést (24. sz.) készíttettek. Ezt nagyobb becsben is tarthatták, mivel az eredeti oklevél később el is veszett. Végül meg kell említenünk a 11. számú oklevelet is (ez is hártya; a dékán feladatairól és az osztozás módjáról szól) — itt nem készítettek az eredeti oklevélről másolatokat, de a margón későbbi használatot tanúsító Nota bene-jelzés és keresztjei figyelhetők meg. (Az 1508-as pozsonyi káptalani statútumokhoz ugyanis ezt az oklevelet is felhasználták.)349 Dísztelen a 7. és 17. számú oklevél iniciáléja, a 12. számú oklevélen található kezdőbetű pedig egyenesen befejezetlennek hat. 348 Knauz: Codices 36., 55., 59. Uo. 55-56. 349
