C. Tóth Norbert-Lakatos Bálint-Mikó Gábor: A pozsonyi prépost és a káptalan viszálya (1421-1425). A szentszéki bíráskodás Magyarországon - a pozsonyi káptalan szervezete és működése a XV. század elején - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 3. (Budapest, 2014)
Tanulmányok - 1. A magyarországi középkori egyházi (szentszéki) bíróságokról
16 Tanulmányok Korszakunkban, a XV. század elején a helynökök szinte kivétel nélkül már szakképzett jogászok, kellő jogi tudással és kánonjogi jártassággal, doktori fokozattal. (A külön egyházi bírói tisztség kialakulásában, ahogy azt Balogh Elemér a bajor egyházmegyék példáján bemutatta, éppen a szakképzettség igénye jelentette az egyik mozgatórugót a XIII. században.)32 Mivel a helynök (illetőleg az officiális) püspöki felhatalmazásból végezte munkáját, széküresedés esetén tisztsége is megszűnt, esetleg erre a köztes időszakra a káptalantól kaphatott felhatalmazást.33 A tapasztalt és „bevált" bírósági szakemberek azonban általában több püspök alatt is, újbóli és újbóli kinevezéssel akár több évtizeden keresztül is tevékenykedtek. Ennek a személyi állandóságnak a hátterében az is állt, hogy a szentszéki bírók rendszerint egyúttal a székeskáptalan kanonok- jai is voltak, illetve más egyházmegyei javadalmat is betöltötték. A helynök ugyan a szentszékek egyszemélyi vezetője volt általában — az ítéletlevelek mindig a helynök nevében keltek —, de rendszerint nem egyedül, hanem bírótársakkal együtt ítélkezett, és munkájában különböző, szintén a püspök által kinevezett személyek segítették. Ezek helybeli tekintélyes egyházfiak, kanonokok lehettek, akik vagy szakértőként, jogtanácsosként, ülnökökként (assessores, consiliarii) vagy bizonyos tárgyalások, vizsgálatok lefolytatásával megbízott személyekként (commissarii), a bírósági munka részfeladataiban közreműködő, például a bizonyítékokat összegyűjtő, a tanúkat kihallgató személyekként (auditores, ügyhallgatók) vagy legalábbis az ítélet tanúiként szerepelnek az oklevelekben.34 A kollektivitás tükröződhet egyébként abban is, hogy a hazai szentszékeket az 1460-as évektől kezdik sedes consistorialis néven hívni.35 A szentszéki bíráskodásnak fontos megkülönböztető jegye volt a magyar- országi világi bírósági gyakorlathoz képest az írásbeliség nagyobb szerepe. Az 1215-ben ülésező IV. Lateráni zsinat 38. kánonja az esetleges csalárdságok és visszaélések elkerülésére ugyanis elrendelte, hogy „mind a rendes mind a rendkívüli bíróságon a bíró mindig alkalmazzon vagy egy közhitelű személyt, A zágrábi egyházmegyében rendhagyó módon vicarius in temporalibus episcopatus Zagrabiensis néven általában világi nemesek szerepelnek. Lásd még LLMAeH I. 72-73. s. v. administrator. 32 Balogh: Középkori bajor 41-42. 33 Szuromi: Bíráskodás 152.; Surányi: Rendtartás 38. - A káptalani helynök tisztségére kánonjogi szempontból általában lásd: Radványi: A káptalani helynök. - A jelenlegi szabályozás szerint a bírósági helynök és helyettesei a püspöki szék megüresedésekor nem vesztik el hivatalukat, de az új püspök részéről megerősítésre szorulnak. Erdő: Egyházjog 691. (2677. bek.). - így történt ez például a kötetünk tárgyát képező per egyik bírójának, Vicedomini Máténak az esetében is, lásd erre az életrajzát az Adattárban. 34 Szuromi: Bíráskodás 152. Vö. Balogh: Középkori bajor 46-51. - A XIX. századra nézve Kazaly: Egyházjogtan II. 614-616.; Gózony: Egyházi törvénykezés 49-52.; Surányi: Rendtartás 38-39. egyaránt az ülnök szót használják. Ez az assessor fordítása. Ugyanők és Khlósz: Praxis, 18-19. (tit. I. nr. 1.) megkülönböztetik a vicarius spiritualis generalis és az auditor generalis tisztséget, noha hangsúlyozzák, hogy általában ezeket ugyanaz a személy viseli. Kazaly: Egyházjogtan II. 607. emílti, hogy a generalis causarum auditor akkor a szentszék vezetője, amikor a vikárius nem lát el bíráskodási feladatot. 35 Bónis: Entwicklung 219.; Uő: Egyházi bíráskodás 648. Német területeken a dómdékán által vezetett szentszéki bíróságot is gyakran így hívták: Szuromi: Bíráskodás 151.
