C. Tóth Norbert-Lakatos Bálint-Mikó Gábor: A pozsonyi prépost és a káptalan viszálya (1421-1425). A szentszéki bíráskodás Magyarországon - a pozsonyi káptalan szervezete és működése a XV. század elején - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 3. (Budapest, 2014)
Tanulmányok - 4. A pozsonyi ügy menete és ismertetése
A pozsonyi ügy menete és ismertetése 155 bíróság vizitációt végzett, és mindent nyilvánvalónak talált (5. pont),324 de hogy ez közelebbről mit jelentett, nem közük. Ami ezeken a bizonytalanságokon felül marad, az alapvetően három bizonyítási forma: az okirati, az eskü, illetőleg a tanúk révén történő bizonyítás. Minden efféle esetben magától értetődően a káptalan bizonyított. Az írásbeli bizonyítékok közül közokiratot mutattak be hat esetben (2-3., 19., 30., Kl-2. pontok), míg magánokiratot, leginkább több különféle számadást négy esetben (2., 14., 17., 20. pontok). Utóbbinál a teljes bizonyításhoz pótlóeskü letételére is kötelezték a kanonokokat három esetben (14., 17., 20. pontok). A 2. vádpontnál erre azért nem volt szükség, mivel a káptalan egy privilégiumlevelet is bemutatott. Idevonható a 22. pont, ahol először a prépost számadását tekinthették meg a bírók, de miután kiderült, hogy ez nem bizonyít, a káptalan állított tanúkat. Esküvel történő bizonyításról csak a préposti ellenkereset egyetlen fennmaradt darabja, a (6. vádpontnak megfeleltetett) P4. pont esetében tudunk, itt a felperes prépost esküt kínált meg a kanonokoknak, amelyet azok le is tettek. A tartalmilag ismert vádpontok pontosan felében, összesen 15 esetben azonban a bíróság tanúkihallgatással gyűjtött bizonyítékot (8-13., 15-16., 22-28. pontok). A 11. vádpont viszontválaszában a kanonokok privilégiumlevelükre hivatkoztak, de végül ennek a kérdésnek az eldöntésére is tanúkat hallgattak ki, legalábbis az ítéletlevél utalása szerint. A tanúkat nem ismerjük név szerint, de a válaszból vagy viszontválaszból néhány alkalommal legalább csoportos hovatartozásukra fény derül. Eszerint kihallgatták a közös birtokok (Csukária, Szilincs, Kürt, Nyárasd, Vásárút) lakosait — külön említik Vásárút és Csukária bíróit és esküdtjeit, a csukáriai plébánost, a pozsonyi esperesség plébánosait, illetve a közös birtokok szomszédságát, nemeseit. Ennek fényében összességében elmondható, hogy a kihelyezett tárgyalás ésszerű döntés volt, hiszen ennyi ember ennyi vádpontról való kikérdezése, továbbá az egyes kérdésekben lefolytatott vizsgálatok idő- és energiaigényesek voltak, amelyeket helyben lehetett legmegfelelőbben elvégezni. Az ismert bizonyítások mindegyikében a káptalan állítása bizonyosodott be, László prépost az összes vádpontban alulmaradt. Ilyen események után került tehát sor a perbezárásra 1424. december 15-én. 4.5. Az ítélethozatal, a bírságok és az ítéletlevelek kiállítása (1425. január 20.) Az ítélet meghozatalára a Vicedomini és Bodonyi által az erre kitűzött napon, 1425. január 20-án azaz vízkereszt ünnepének tizenötödén az esztergomi székesegyház nyugati előcsarnokában lévő Szent Miklós-oltáránál325 került sor 324 282/32-34. 325 Az oltár a hajdani székesegyház előcsarnokának északnyugati sarkában állhatott; a romok újkori leírói ide helyezik: Széless: Esztergomi székesegyház 63. és 162-163., 42. jegyz. (Marosi 1 '
