C. Tóth Norbert-Lakatos Bálint-Mikó Gábor: A pozsonyi prépost és a káptalan viszálya (1421-1425). A szentszéki bíráskodás Magyarországon - a pozsonyi káptalan szervezete és működése a XV. század elején - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 3. (Budapest, 2014)
Tanulmányok - 1. A magyarországi középkori egyházi (szentszéki) bíróságokról
A magyarországi középkori egyházi (szentszéki) bíróságokról 15 riusi az ibériai, itáliai, dalmáciai egyházmegyékben és Magyarországon („déli típus") figyelhető meg.25 A két típust azonos intézménynek tekintették a korszakban.26 Magyarországon a helynöki rendszer elterjedését joggal, bár talán némileg leegyszerűsítve az erős itáliai hatásnak szokás tulajdonítani, ezt a pápai legátusoknak a XIII-XIV. század folyamán Magyarországon folytatott jelentős tevékenységéhez, a szentszéki bírók — leginkább az esztergomi szentszéki bírók — gyakori olasz nemzetiségű voltához, illetve az itáliai egyetemeknek a jogi képzettség megszerzésében játszott komoly szerepéhez egyaránt kapcsolhatjuk.27 Magyarországon a megyéspüspök helyett a delegált bíráskodás a XIII. században jelent meg,28 és a megbízott személyének megnevezésében a kezdeti bizonytalankodás után a XIII-XIV. század fordulójára a helynök név állandósult.29 Az elnevezésben egyébként még az is közrejátszhatott, hogy a magyarországi késő középkori latinságban az officiális a világi, illetve egyházi birtokok tiszttartóját, jószágkormányzóját jelölte,30 annak ellenére, hogy az egyházmegyei hierarchikus rendszeren belüli bevett szóhasználatban továbbra is megmaradt annak eredeti jelentéstartalma. A hazai egyházi terminológiában egyébként a tisztán világi ügyekkel foglalkozó helynök megnevezésére sem a vikárius (vicarius in temporalibus) megjelölést, hanem általában a püspöki udvarbíró / kormányzó (provisor / administrator curiae episcopalis) kifejezést alkalmazták.31 25 Erdő: Älteste Protokollbuch 74-76.; Uő: Esztergomi protocollum 101-102.; Uő: Officiálisi bíráskodás emlékei 89-90.; Szuromi: Bíráskodás 152. Lásd még Balogh: Középkori bajor 36-42., különösen 39-40., 57. Itt Agostinho Barbosa (1589-1649) portugál kánonjogász Juris ecclesiastici universi libri III. című munkájának I. részéből (De personis), XV. cap. 12. §-t idézi: „Romanae autem Curiae stylus observat, ut in expeditionibus seu delegationibus ad Italiam, Hungáriám, Dalmatiam, Epyrum et Cretam et partes Orientales, Siciliam et Corsicam concernentibus Cancellaria verbo vicario utatur, sed ultra montes Alpinas, ut in Hispania, Gallia, Germania, Polonia, Anglia et in ultramarinis, ut in Africa, officiales nuncupantur." (Kiemelés tőlünk.) 26 Erdő: Esztergomi protocollum 101. (6. jegyz.); Uő: Officiálisi bíráskodás intézményei 119. - A két tisztség funkcionálisan azonos volta a korabeli források szóhasználata alapján is igazolható. A tárgyalt perben eljáró Vicedomini Máté esztergomi vikáriust két alkalommal is az esztergomi érsek officialisaként nevezték meg az esztergomi szentszék közjegyzői: 1399: DF 248999.; 1414: Karwasinska: Lites 16. Utóbbi oklevél a lengyel király és a Német Lovagrend közötti diplomáciai tárgyalás részeként kelt, így a megnevezést az érintett területeken szokványos formához igazították. A tárgyalásról lásd Vicedomini életrajzát az Adattárban. 27 Erdő: Officiálisi bíráskodás intézményei 113., 119-120.; Bónis: Olasz vikáriusok; Uő: Egyházi bíráskodás 648-649. - A pápai legátusok magyarországi tevékenységére — igaz, főként az Árpád-korban — lásd: Waldmüller: Synoden; Barabás: Papsttum; Kiss: Pápai legátusok. 28 Bónis: Entwicklung 203.; Uő: Egyházi bíráskodás 637. 29 Uo. 203.; Uo. 637.; Erdő: Officiálisi bíráskodás intézményei 120. 30 Bónis: Entwicklung 203.; Uő: Egyházi bíráskodás 637.; Erdő: Officiálisi bíráskodás intézményei 119.; vö. Fügedi: Az érsekség gazdálkodása 124-125. 31 Az adatokra lásd a MNL OL adatbázisát: DL és DF. A teljesség igénye nélkül a megnevezések az alábbi egyházmegyékben fordulnak elő: provisor curie, administrator: Esztergom, Kalocsa, Várad; provisor: Nyitra, Pécs (a birtokszervezet élén a várnagy áll, itt 1478-tól fordul elő az udvarbíró említése, lásd Fedeles: A püspökség gazdálkodása 431-435.); administrator: Vác. T I
