C. Tóth Norbert-Lakatos Bálint-Mikó Gábor: A pozsonyi prépost és a káptalan viszálya (1421-1425). A szentszéki bíráskodás Magyarországon - a pozsonyi káptalan szervezete és működése a XV. század elején - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 3. (Budapest, 2014)
Tanulmányok - 1. A magyarországi középkori egyházi (szentszéki) bíróságokról
14 Tanulmányok képező perben is eljáró esztergomi szentszék korabeli működését részletezzük esettanulmány-szerű jelleggel. Ezt követi a pozsonyi társaskáptalan bemutatása. Végül az ügy részleteinek megértéséhez a szentszéki peres eljárás elvi sémáját nyújtunk. Mindezek segítségével tekintjük majd át a per részleteit. 1.2. Az egyházi bíróságok szervezete Az egyházjog vagy más néven kánonjog alatt azon jogi normák, szabályok (kánonok) összességét értjük, amelyek a (katolikus) egyház szervezetét, működését, azaz belső életét, tagjainak viszonyrendszerét és az egyház sajátos, szakrális küldetésével kapcsolatos tevékenységét szabályozzák.20 A kánonjog a reformációig fontos helyet töltött be Magyarországon is a jogszolgáltatás bizonyos területein, és a római jog közvetítésében is jelentős szerepet játszott. Ez összefüggött azzal a bíráskodási rendszerrel is, hogy az élet bizonyos területein, bizonyos típusú ügyekben nem világi, hanem egyházi bíróságok voltak illetékesek és ezek ítélkeztek. Az egyházi bíróságokat (fori spirituales) más néven szentszéki bíróságoknak vagy szentszékeknek (sacrae sedes consistoriales) nevezzük. (A nagybetűs Szentszék az Apostoli Széket vagyis a pápaságot, a pápai kúriai bíróságot, átvittebb értelemben magát a pápai államot jelöli.) Az egyház hierarchikus szervezetének megfelelően a legfőbb egyházi bíró a pápa; bírói hatalmát a késő középkorban is a római kúriai bíróságokon (Sacra Romana Rota, Signatura Apostolica) keresztül gyakorolta.21 A pápa által kiküldött és bírói hatalommal is felruházott legátusok egy-egy területen megbízatásuk keretei között járhattak el a szentatya nevében.22 Az egy-egy egyházmegyében folyó bíráskodás fejének (egyes, főesperesek által helyben is megítélhető kisebb jelentőségű ügyektől eltekintve)23 mindig is az ordinárius megyéspüspök számított — és számít ma is, hiszen bírói hatalma az egyházkormányzati hatalmának szerves része.24 Az ítélkezést azonban Európa-szerte megfigyelhető módon a püspökök is már korán, a XII-XIII. század folyamán másra ruházták, így alakult ki az officiális, illetőleg vikárius által vezetett szentszéki szervezet. A két külön elnevezés két külön tisztségre és szervezeti típusra utal. Míg az officiális (officialis) csak a püspöke bírói hatalmát gyakorolja, addig a vikárius (vicarius) vagy magyarul helynök a püspök más egyházkormányzati feladatköreit is elláthatja, így az egyházi peres eljárások mellett büntetőjogi hatalma is lehet. Az officiálisi rendszer a német, francia, angol és lengyel területeken (Erdő Péter elnevezését követve: „északi típus"), a viká20 Erdő: Egyházjog 51. (11. bek.) 21 Szuromi: Bíráskodás 155-157.; Erdő: Egyházjog 697-699. (2707-2715. bek.) 22 Szuromi: Bíráskodás 152. 23 Angliában is működtek főesperesi bíróságok: Donahue: Law, Marriage and Society 34. - A magyar viszonyokra: Erdő: Officiálisi bíráskodás intézményei 112-113., 120.; Surányi: Rendtartás 15. A főesperesi bíráskodást a trienti zsinat szüntette meg. Erdő: Egyházjog 676. (2607. bek.), 690. (2669. bek.) 24
