C. Tóth Norbert-Lakatos Bálint-Mikó Gábor: A pozsonyi prépost és a káptalan viszálya (1421-1425). A szentszéki bíráskodás Magyarországon - a pozsonyi káptalan szervezete és működése a XV. század elején - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 3. (Budapest, 2014)
Tanulmányok - 4. A pozsonyi ügy menete és ismertetése
A pozsonyi ügy menete és ismertetése 105 jól látszik, hogy az ítéletleveleket a peranyag megfelelő részeiből szerkesztették össze. Ugyanebből a szerkesztési módszerből adódott az írnok figyelmetlenségéből becsúszott egy-két szöveghiba is.41 A tárgyalási napok időrendje (a kronológiát lásd az Adattárban)42 az ítéletlevelek alapján csak részben rekonstruálható, mivel ezek a források funkciójuk szerint az ügy végeredményét rögzítik, ezért a tárgyalás részleteiről nem, vagy mindössze egy-két elejtett megjegyzés erejéig tájékoztatnak. Több részlet teljesen hiányzik a képből. Nagy vonalakban mégis azt mondhatjuk, hogy a bírósági munka eléggé hatékony volt: az első héten már megnyitották a 32 káptalani vádpont nagyobb részének, húsz pontnak a tárgyalását, továbbá a préposti ellenkereset pontjainak egy részét is elővették, legalábbis a 6. vádpontnak megfeleltethető negyedik préposti vádról (P4) ezt ki tudjuk mutatni. November 15. volt a „csúcsnap", ekkor került sor a legtöbb vádpont tárgyalásának megkezdésére, és e napon kötelezték a prépostot is több, még Esztergomban benyújtott válasza bizonyítására.43 A hét péntekjén és szombatján (november 17-18.) a delegált bírók már néhány újabb választ is meghallgattak (a káptalani regisztrumok hosszadalmas bemutatási procedúráját igénylő 17., 19-20. pontok esetében). Mivel a perbeszédekben Esztergomban — mint fentebb említettük — a káptalani vádpontok rendjében a felperes viszontválaszáig jutottak, ezért Pozsonyban az egyes vádpontokban alapvetően vagy az alperes prépost ellenviszontválaszával, vagy korábbi válasza bizonyításával kellett folytatni a pert (utóbbira ékes bizonyíték, hogy egy külön oklevelet is összeállítottak a prépost által bizonyítandó állításokról),44 vagy harmadik lehetőségként a káptalani viszontválaszban felsorolt tanúk kihallgatását kellett lebonyolítani. A sok vádpont tárgyalásának egyidejű megnyitására azért volt tehát szükség, hogy a prépost soron következő esetleges perbeszédeit, illetve a tanúk meghallgatását a következő napokra-hetekre el tudják osztani. (A préposti ellenkereset tárgyában az egyetlen ismert P4. vádpont pozsonyi tárgyalása az alperes kanonokok válaszával kezdődik, ezek szerint abban az esztergomi szentszék nem jutott korábban annyira előre.) A következő hetekről még töredékesebbek az adataink: a második héten (november 20-26.) a fennmaradt források csak a hétfői és keddi ülésnapról (november 20-21.) tudósítanak. Úgy tűnik, ekkor már bizonyítási eljárások is folytak, legalábbis a felperes káptalan élt az okirati bizonyítással (a 6., illetve a 20. pontot illetően), így feltételezhetjük, hogy a szerdai-szombati napokon is zömmel hasonló cselekmények zajlottak, annál is inkább, mivel például a 2-5. pontok tárgyalásában már eleve a káptalan vagy a prépost bizonyítása volt soron. A tárgyalás harmadik hetéből (november 27-december 3.) ismét csak a 41 Pl. a 12. sz. oklevélben 302/8-10.: az „et capitulum solvit decem florenos" szövegrész az előzőleg említett vádpontból (uo. 5. sor) tévedésből került be ide is. 42 Az alábbi bekezdésben említett tételek hivatkozását lásd ott. 43 306/17., 21-22. 44 Ez a 17. sz. oklevél, amelynek a funkciójára az elsőfokú ítéletről szóló 4.5. fejezetben még visszatérünk.
