C. Tóth Norbert-Lakatos Bálint-Mikó Gábor: A pozsonyi prépost és a káptalan viszálya (1421-1425). A szentszéki bíráskodás Magyarországon - a pozsonyi káptalan szervezete és működése a XV. század elején - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 3. (Budapest, 2014)
Tanulmányok - 4. A pozsonyi ügy menete és ismertetése
A pozsonyi ügy menete és ismertetése 103 ban például a commissarius mellett a iudices et inquisitores deputati címek is szoktak szerepelni, nyilván az ügyek jellegének megfelelően.)29 Az ügy jelentőségének és nagyságának másik jele, hogy az érsek nem egyetlen delegált bíróra, hanem rögvest kettőre bízta az ítélethozatalt. Az a fennmaradt forrásanyag alapján nem állapítható meg, hogy Vicedomini és Bodonyi milyen munkamegosztásban vezették a tárgyalást vagy az ítélethozatalnál milyen módon döntöttek. Tevékenységük nem tekinthető egyértelműen társas bíróságnak, hiszen ehhez általában páratlan számú bíró volna szükséges, akik az ítéletet szótöbbséggel hozták meg.30 A kánonjog azonban a delegált bírók esetében ismerte a kétfős bíráskodást,31 és a későbbi gyakorlattal is összecseng az, hogy a tanúkihallgatásra a szentszékekről általában kétfős bizottságokat volt szokás kiküldeni.32 Vicedomini és Bodonyi tehát Pozsonyba utaztak, de a tárgyalások nem november 8-án, hanem néhány nappal később, a következő hét elején kezdődtek csak meg. Egyrészt az előkészítéshez is nyilván szükség lehetett egy-két napra — ha a bírók egyáltalán megérkeztek november 8-ára —, másrészt, hogy a pozsonyi Szent Márton-templom közbeeső, november 11-i búcsúnapját (1424- ben ez szombati napra esett) és annak a káptalan minden tagját és a prépostot egyaránt érintő szertartásait ne zavarja meg a pereskedés. (Kánonjogilag ez amúgy is törvényszünetnek számított, lévén a helyi egyház tituláris ünnepe.)33 Az ünnep és a hétvége elmúltával azonban megkezdődhetett az érdemi munka: a tárgyalások november 13-án, hétfőn indultak újra. Vicedomini és Bodonyi összehívták a feleket és közjegyző, valamint tanúk jelenlétében (ezek személyét nem ismerjük) bemutatták egyrészt megbízólevelüket, másrészt az érseknek a peres felekhez szóló, engedelmességre felszólító értesítését.34 Ezt a felek tudomásul vették és elfogadták. György és Tamás pozsonyi kanonokok mint a káptalan ügyvédjei ezután megidézték a prépostot a következő napra, kedd reggelre.35 29 Balogh: Középkori bajor 127., vö. a salzburgi érsekségben a 15. század második felében működő commissarius generalis rangú megbízottakkal: uo. 116. - Speculum I. 9-29. (1.1., De iudice delegato), Gózony: Egyházi törvénykezés 48. az extraordinarius, datus, commissarius elnevezéseket adja meg. Az egyházi ügyekben a kiküldött bíró világi személy nem lehetett. 30 Erdő: Egyházjog 703. (2728. bek.). A társas bíróságot a jelenlegi szabályozás szerint 3 vagy 5 fő kell, hogy alkossa, ennek a pozsonyi ügy két bírója nem felelne meg. A társas bíróság ítélethozatali szótöbbségéről lásd még uo. 765. (3072. bek.). 31 X 1. 29. 6. Friedberg II. 162-163. Ha az ügyet két delegáltra bízták, nem ítélhet egy. 32 Gózony: Egyházi törvénykezés 199. 33 Liturgikus szempontból: Mihályfi: A nyilvános istentisztelet 107. 34 Ennek leírása legelőször a 6. oklevélben 257/28-33., a többiben is ugyanígy. Az érsek értesítése, mint említettük, a káptalani levéltárban fennmaradt, az Oklevéltárban 4. sz. alatt szereplő dokumentummal azonos. 35 Oklevéltár 6. sz., 257/37-40. „ad horam tertiarum de mane". A kánoni hórák szerint ez a napfelkelte utáni harmadik óra (a nappalt mindig 12 órára osztották fel), tehát mai fogalmaink szerint az adott novemberi napon reggel kb. 8 óra 30 percnek felel meg. Lásd Gyulai: Időszemlélet 255.; Tringli: Imaórák 284. i T-----r
