Horváth Richárd: Itineraria regis Matthiae Corvini et reginae Beatricis de Aragonia, 1458-[1476]-1490 - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 2. (Budapest, 2011)
2. Módszertan, források - 2.1. Az uralkodói itinerarium mint kutatási segédlet. Módszertani kérdések - 2.1.1. A kancellária és az uralkodó
2. MÓDSZERTAN, FORRÁSOK 2.1. Az uralkodói itinerárium mint kutatási segédlet. Módszertani kérdések A hazai középkorkutatás számos adósságainak egyike a módszertani kérdések gyakori megkerüléséből ered. A távolságtartás persze nem előzmények, hagyományok nélküli: efféle eszmefuttatások „mázsaszám" való közzététele hiábavaló fáradságnak látszik a valós kutatási eredmények publikálása helyett, miközben a magyar történetkutatás kézikönyvek terén való hiányosságai napnál is világosabbak. Ezzel összefüggésben persze látnunk kell azt is, hogy az utóbbi évtizedekben oly népszerűségre és figyelemre szert tett, zömükben módszertani irányultságú, magukat sokszor „posztmodemnek" kikiáltó munkák lassan-lassan a források lehető legteljesebb megkerülésével próbálnak a történeti múltról vagy annak vizsgálati lehetőségeiről állításokat megfogalmazni. Nos, e két véglet képzeletbeli Szküllája és Kharübdisze közt vergődve fontos leszögeznünk - mégiscsak egy kézikönyv bevezető sorairól lévén szó -, hogy a módszertan megválasztása nagyban befolyásolja a várható végeredményt. Végtére is egy itinerárium egyetlen és megkerülhetetlen feladata, hogy az érdeklődők, kutatók számára világosan, ellenőrizhetően adja meg, mikor hol tartózkodott a király vagy más „célszemély", különösen pedig bizonytalan, többes keltezések esetében határozza meg e személy hollétét a szóba jöhető települések sorában rendet vágva! Egy efféle munkának, legalábbis a középkor időhatárai között, legfőbb forrásbázisa az illető személy nevében (ám nem feltétlenül jelenlétében) kibocsátott oklevelek sorozata. Minthogy azonban régtől fogva szinte közhelyszámba megy az a körülmény, hogy egy-egy Mohács előtt élt magyar uralkodó nevében alkalmasint két-három helyen is kelhetett ugyanazon a napon oklevél, így a puszta okleveles helymeghatározás kevés. A kötet használója számára ugyanis az is fontos információval szolgálhat, hogy ilyesféle, többszörös keltezések esetében mi okból és milyen megfontolások alapján döntöttem egy település mellett, ahová a királyt aktuálisan „helyeztem". Ezért az alábbiakban megkerülhetetlen néhány metodikai kérdés alaposabb áttekintése s itineráriumkészítési szempontrendszerem ismertetése. 2.1.1. A kancellária és az uralkodó Mátyás 1458-as trónraléptekor a magyar királyi kancellária szerkezetét illetően stabil állapotban volt, egyes részei (egyesek szerint „osztályai") ekkortájt már régtől fogva, alkalmasint évszázados múltra visszatekintve működtek. Ha vázlatos szervezeti képet szeretnénk adni korszakunk udvari írásbeliségéről, akkor négy pecsétet és a mögöttük álló kisebb-nagyobb apparátust kell figyelembe vennünk. Ezek az alábbiak: 1. a nagy-felségi-kettős pecsét; 2. a titkos- vagy kisebb pecsét; 3. a bírói pecsét; 4. a gyűrűspecsét.56 Minthogy V. László, majd Mátyás - tudomá-56 Mátyás pecsétjeinek - az 1930-as években ismert - előfordulási és használati idejét táblázatos formában, összefoglalóan lásd: Kumorovitz: Mátyás pecsétjei 13. 1982-ben ezt a táblázatot módosítás nélkül közölte újra: Schallaburg '82. 216. 21
