Horváth Richárd: Itineraria regis Matthiae Corvini et reginae Beatricis de Aragonia, 1458-[1476]-1490 - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 2. (Budapest, 2011)
2. Módszertan, források - 2.1. Az uralkodói itinerarium mint kutatási segédlet. Módszertani kérdések - 2.1.1. A kancellária és az uralkodó
ITINERARIA REGUM ET REGINARIUM REGNI HUNGÁRIÁÉ sunk szerint - alig-alig alkalmazta a fémpecséteket (ti. aranybulla), ezek jelentősége témánk szempontjából elenyésző. A pecsétek jelentősége abban áll, hogy általuk - noha mind a király neve alatt kiadott okleveleken függött vagy azokra nyomták őket - eltérő időben és helyen, eltérő ügyeket intéztek. Alapvetésként szokás megkülönböztetni középkori uralkodóink esetében a kegynyilvánító (de gratia) és igazságszolgáltatási (de iustitia) döntéseket. Míg előbbiek a Mátyás korban (ahogyan korábban is folyamatosan) lényegesen jobban kapcsolódtak a király személyéhez, addig utóbbiak esetében az Anjou-kortól fogva folyamatos „leválást" figyelhetünk meg. Itineráriumkészítési szempontból ez a jelenség nem problémamentes, ezért érdemes az előzményeket dióhéjban áttekinteni. A magyar király személyes bírói jogát az évszázadok alatt egyre inkább helyetteseire, segítőire hárította. A királyság korai évszázadaiban az uralkodó bírói helyettese a nádor volt, akinek hivatala azonban hamar különvált az udvartól és önálló nádori bírósággá nőtte ki magát. Ekkortól, ami a 12. századot jelenti, kapott nagyobb figyelmet az országbíró, aki a 13. század közepére teljesen átvette a királyi bíráskodás gyakorlati lebonyolítását (presentia regia). Ezután a királyok tényleges személyes bíráskodása egyre ritkult, és amikor erre sor került, a bírói oklevelek rendre jelezték is azt. E gyakorlat eredményeképpen megjelent a különös személyes jelenlét bírósága, csakhogy az Anjou-kor végére, a 14. század utolsó évtizedeire ez is önállósodott a főkancellár vezetésével (specialis presentia regia). Luxemburgi Zsigmond továbbra is ragaszkodott némely esetekben a személyes döntéshozatalhoz, amely fórum a királyi jelenlét analógiájára uralkodása végére újabb bíróságot, a személyes jelenlétet (personalis presentia regia) teremtette meg, így ennek élén később az intézmény nevéből fakadóan a személynök állt. Ekként a 15. század közepére, V. László uralkodásának idejére már három királyi bíróság működött hosszabb-rövidebb ideig, de sokszor párhuzamosan.57 Ám lett légyen szó bármilyen bonyolultságú hivatali vagy legalábbis annak tetsző rendszerről (mert bizony bonyolult), s tartozzék ehhez bármilyen gazdag szakirodalom (mert bizony tartozik), egy számunkra lényegbevágó kérdésről gyakorlatilag hallgatnak eleink: nem ismerjük e kancelláriai rendszer, az ott használt pecsétek, illetőleg a király személyének mindennapi kapcsolatát. Azaz ki kell mondanunk: arról, hogy egyes királyi oklevelek létrejöttének hátterében mennyire volt meghatározó a király döntése, netalán személyes jelenléte, fogalmunk sincs, ahogyan arról sem tudunk sokat, hogy kik és milyen felhatalmazással adhattak ki, pecsételhettek meg királyi oklevelet az uralkodó bizonyítható távollétében. Kérdéses, hogyan „váltak el" az ügyek és persze a pecsétek a király személyétől. Végezetül arról sem tudunk sokat, hogy utazások alkalmával kik kísérték a királyt a kancelláriából, s kik és milyen feladatokkal, no meg jogkörökkel maradtak például Budán. Legalább ennyire érdekes, hogy egyes ügytípusoknál kiadott okleveleknél a rájuk függesztett vagy nyomott királyi pecsétek közt volt-e valamiféle hierarchikus „erősorrend". Megerősítő vagy úgynevezett kontrapecsé57 A királyi bíróságok alakulásának rendkívül gazdag irodalmából például Hajnik: Bírósági szervezet 31-45., Kumorovitz: Audientia, praesentia 706-711., Szentpétery: Oklevéltan... passim. - Egyébiránt a pecsétek és a király külön mozgásának idehaza is van fontos szakirodalmi előzménye: Kumorovitz: 1375. 924-927. 22
