Horváth Richárd: Itineraria regis Matthiae Corvini et reginae Beatricis de Aragonia, 1458-[1476]-1490 - Subsidia ad historiam medii aevi Hungariae inquirendam 2. (Budapest, 2011)
2. Módszertan, források - 2.1. Az uralkodói itinerarium mint kutatási segédlet. Módszertani kérdések - 2.1.1. A kancellária és az uralkodó
2. MÓDSZERTAN, FORRÁSOK gyűrűspecsété. Eddigi irodalmi és forráskutatási tapasztalatok azt mondatják, hogy a gyűrűspecsétről nehezen tételezhető fel, hogy hosszabb időre és ilyen nagy távolságra elváljon a királytól. Minthogy az 1471-es évből ennek lehetünk tanúi, a jelenség magyarázata feltétlenül további kutatásokat igényel, alighanem nem függetlenül a nevezetes lázadás eseménytörténetének modern feldolgozásától, mindez azonban a jövő számos feladatának egyike. A bírói pecsét önálló tevékenységét áll módunkban megfigyelni például 1479-ben is, amikor július 14-17-e között Ulászló cseh és Mátyás magyar király Olmützben tartottak találkozót, majd 21-én ratifikálták a két hatalom közti békeszerződést.87 E napokban pillanatnyi tudomásunk szerint Olmützben volt a magyar titkospecsét és bizonyosan a királyi gyűrűspecsét is.88 Ugyanezekben a napokban pedig számtalan budai keltezésű mandátumot ismerünk, amelyek mindegyike a bírói pecsét alatt kelt.89 Ennélfogva a személynöki „iroda" folyamatos működése nem lehet kérdéses. S miután ilyesféle példáink sorát bőven lehetne folytatni (például 1481 januárjából; 1482 őszéről; 1485 nyaráról; 1486 júliusából stb.), bátran kimondható, hogy a bírói pecsétet kezelő kancelláriai „iroda" egyfajta állandó panaszfelvevő helyként funkcionálhatott, illetőleg a hozzá érkezett királyi meghagyások (zömmel kisebb jelentőségű adományok, parancslevelek) kiadásáért volt felelős.90 Feladata lehetett még természetesen a peres eljárásokban közbenső halasztások, perbe hívások kiadása is. Az elmondottak fényében tehát itineráriumkészítői nézőpontból megállapítható, hogy a bírói pecsét Mátyás utazásai alkalmával pecsétéi közül a legritkább esetben mutatható ki közelében.91 Noha e bíróság hiteleshelyi-jellegű oklevelei minden esetben az uralkodó nevében kelnek, „szövegük szerint mindig coram nobis vagy coram nostra personali presentia jelennek meg a felek, mégis e megjelölések alatt legtöbbször csak a kancellária egyik prothonotariusát kell értenünk". Ezt onnan is tudhatjuk, mert az irat jobb oldalára rendszerint odatette az illető tisztségviselő a nevét: coram magistro X. Y., főleg az 1460-as évek közepétől.92 Kivételt képeznek természetesen azok az időszakok, amikor a király Budán tartózkodott. Ellentmondásoktól a titkospecsét (sigillum secretum) története sem mentes. Egészen pontosan fogalmazva: a titkospecsétek történetéről kell szót ejteni, mivel Mátyás e pecséttípusból egy időben többet is használt. 1458-1464 között bizonyosan csak egy titkospecsét létezett, s a koronázás után is ugyanez volt a gyakorlat egészen 1468/69-ig. Igaz ugyan, hogy a koronázást követően a titkospecsétet újravésték, ami ekkortól a felségi pecsét előlapjának egyszerűsített változatát hordoz-87 Teleki: Hunyadiak V. 99-101. 88 Titkosp.: DL 18248., DF 287612. Gyűrűsp.: Sopron 1/5. 384-385., DL 45795. 89 Például DL 18258-59., DL 103838., DF 234529., DF 278595. 90 Például DL 18714. Az 1482 októberében Hainburg alatt táborozó Mátyás meghagyásából Bakócz Tamás titkár írásbeli megkeresésére adták ki Budán, bírói pecsét alatt a Sopron megyei Vének birtokról szóló adománylevelet néhai Véneki Porkoláb István özvegyének és leányának. 91 Jagelló-kori részletkutatások ezzel azonos eredményt hoztak. Neumann: Verbőci passim, illetve: C. Tóth: 1501. évi tolnai ogy. 1472-1473. 92 Szilágyi: Kancellária 78. 29
