Ladányi Sándor: A Magyarországi Református Egyház levéltári anyagának fondjegyzéke (Magyarországi egyházi levéltárak fondjegyzékei I. Budapest, 1976)

Tiszántúli Református Egyházkerületi Levéltár

között tehát az egyházkerület legősibb levéltára működött. Iratanyagának ismeretében föltételezhető, hogy már a reformáció századában fontos szerepet töltött be az egyházkerület szervezeti kialakulásának, egyházi kánonainak, hitvallásainak létrejöttében,valamint jogi és gazdasági, kulturális és művelődési bázisának kiépítésében. A Nagykönyvtári Levéltár eddigi levéltártörténeti feldolgozásainkban nem szerepelt. Önálló levéltári működése nem volt, anyagát a könyvtár kézirattárába sorolták be, könyvtári állományként tartották nyilván és idők folyamán gyakorlattá vált az értékesebb levéltári anyag Nagykönyvtárban történő elhelyezése. Ez a ma már indokolatlannak látszó tevékenység következtében nem egyszer levéltárilag összetartozó iratanyagok egymástól elválasztva őriztettek. A könyvtári és levéltári anyag elválasztása ügyében Dr.Ferenczy Gyula könyvtárigazgató javaslatára 1911* november 11-én a kollégiumi igazgató tanácsi ülésen /90. sz. alatt/ javaslat történt "a levéltárak történelmi értékű iratainak egyesítése" erdekében. Ezt az 1915* november 24—26-1 egyházkerületi közgyűlés /7H* sz. határozatban/ Szentpéteri Kun Béla kollégiumi igazgató, Kiss Ferenc egyházkerületi és Lencz Géza kollégiumi levéltárnok előterjesztésében le is tárgyalta és helyesnek tartotta,de pénzügyi és tárgvi okokból a következő kompromiszszumos döntést hozta: "A Nagykönyvtarral összefüggésben levő levéltár rendezését a könyvtárigazgató végeztesse el,a Kollégiumot érdeklő iratok a Kollégiumi Levéltárnak,az Egyházkerületet érdeklő iratok az Egyházkerületi Levéltárnak adassanak. Az irott tudományos munkák, stúdiumok a Nagykönyvtár müvei közé soroztássanak,a Levéltárban maradt egyéb iratokról pedig készíttessék külön katalógus a nyilvánosságra hozás végett." A levéltári anyag egyesítésének kérdését a rendezés végrehajtása utáni időre halasztották. Az egyházkerületi rendelkezés gyakorlati megvalósítására azonban a mai napig sem került sor. Az 1952. évtől kezdődő gyűjtőiévéltárrá fejlesztés idején a nagykönyvtári levéltári anyagról nem történt intézkedés, s igy a mai napig sem került át a Levéltár kezelésébe. A Nagykönyvtár levéltári anyaga egyrészt az Egyházkerületi és Kollégiumi Levéltár szervezése előtti időben keletkezett, másrészt később bekerült gyűjtésekből, adományokból és letétekből áll. Nevezetesebb állagai: Series studiosorum 1588-1792, Bursa Wittenbergiensis 1546-1609, adományok, ajándékozó levelek, alapítványi iratok a 18-19. századból, a Kollégium ifjúsági életére, egyesületi életére vonatkozó iratok, jegyzőkönyvek,köztük a Tűzoltó társulat 1802-től kezdődő jegyzőkönyvei, Mohács előtti oklevél-gyűjtemény a 13. századtól kezdődően, vallássérelmi ügyekhez, a Kollégium jogi oktatásához kapcsolódó törvénygyűjtemények /melyek kiegészítői a Levéltárban elhelyezett "felsőbb rendeletek jegyzőkönyveinek"/: Decreta et constitutiones Regni Hungáriáé 1430-1574 /másolat a 16. század végéről/, pótlása 1575-1578 évekről /17.századi kézirat/, Synodalia, Reformáció utáni zsinati döntések gyűjteménye /Szilágyi Benjámin István 17. század/, melynek folytatása a Levéltárban levő 1567-évi debreceni zsinat végzéseivel kezdődő jegyzőkönyv, a Kollégium polihisztor tanárainak gyűjtéséből származó levéltári iratanyagok /Sinai, Lugossy, Géresi stb./, oklevél-gyűjtemények, melyek a Levéltárban őrzöttékkel szoros kapcsolatban állnak /igy pl. a Sinai-gyüjtemény iratanyagának egy része a Levéltárban van/,adományként elhelyezett családi okmánytárak, köztük a Balogh oklevéltár 16991742, a Szojka oklevéltár 1400-1733 közötti időről és egyéb Bihar vármegyére, Debrecen városára vonatkozó gyűjtemények, valamint személyi okmányok, diplomák, nemeslevelek, diákjegyzetek stb* A nagykönyvtári levéltári anyag jelentős történeti értékével kiegészíti a Levéltárban található forrásanyagot.