Wellmann Imre: A Területi Levéltárak fondjegyzékei 1. rész : Bevezetés (Szerkesztési alapelvek) (A Magyar Állami Levéltárak fondjegyzéke III. Budapest, 1962)
már utaltunk - jelenleg még nincs abban a rendezettség! állapotban, hogy a község működése során létrejött valamennyi fondót országosán kl lehetne mutatni. A feudális-kapitalista periódus e főcsoportjában azért állami levéltáranként csupán a községi levéltárakat soroljuk fel, s hogy a levéltár tartalmáról mégis némi további tájékoztatást adhassunk a kutatónak, az anyag egyes tipikusnak tekinthető elemeinek meglétére a levéltár cime után az elemek megfelelő egységéé rövidítésével utalunk, A fondonkéntl felsorolás élvétől bizonyos esetekben - mint arra már ugyancsak utaltunk - a részletesebb megoldás irányában is történt eltérés. A törvényhatóságok és a megyei városok esetében ugyanis /melyeknek történetileg és szervezetileg egyaránt differenciált iratanyaga egész levéltárakban jut kifejezésre/ a fondnál mélyebb, állagok szintjéig lemenő tagolást is alkalmazunk. Oka ennek - a megyék és városok már említett, aránylag erősen differenciált igazgatási és irattározási szervezetén kívül - az is, hogy állami levéltáraink magvát ezek a levéltárak alkotják: iratanyaguk aránylag igen nagy mennyiségű, az ' állami levéltár gyűjtőterületére vonatkozóan történetileg ezek nyújtják a legteljesebb dokumentációt, s mindezek folytén a területre vonatkozó történetkutatósnak ezek a legfőbb bázisai. Állagoknak ez esetben valamely, a megye 111. város valamely bár alárendelt, de önálló szervének iratait összefogó fondón belül vagy igazgatásllag elkülönülő egységeket /pl. egy ügyosztály iratait/ vagy valamely más, tárgyilag v a gy formailag elkülönülő irategyüttest tekintünk. Itt kell megemlíteni, hogy az 1950 óta működő tanácsrendszerben a VB. egy-egy osztályának iratanyagét nem állagnak, hanem külön fondnak tekintettük: az osztály kettős alárendeltsége következtében ugyanis egy VB. osztály nem tekinthető egyszerűen egyenértékűnek egy régi, pl. polgármesteri ügyosztállyal: énnél sokkalta önállóbb és bővebb hatáskörű. e/Eltértünk a főcsoportb a osztás alapelveitől ott, amikor a névvel jelzett személyi levéltárak közül azokat, melyek az illető személy valamely szervben kifejtett működése során jöttek létre, az illető szerv fondjóhoz /vagy amennyiben a működés pontosan nem lett volna meghatározható, s a fondokat levéltár fogja össze, egyszerűen e levéltárhoz/ soroltuk. f/ Nem tudtuk végül következetesen érvényesíteni azt az iratanyag lehető egységes szerkezetű bemutatásának mór emiitett igényéből következő törekvést, hogy az állami levéltári fond iratanyagának a közigazgatás és a jogszolgáltatás szektorába tartozó részeit az államélet ez ágazatai szervezetének ideális rendszerében ábrázolhassuk. A probléma itt elsősorban a feudalizmus korában jelentkezett. Egyrészt ugyanis má~ maga az - elsősorban rendi önkormányzati - igazgatás szervezete nyújtott teret aránylag sokféle - ha az általában feltételezettnél a valóságban lényegesen szűkebb körre is szorítkozó - szervezési változatnak. Másrészt az egykorú iratkezelés és az iratanyag utólagos, nem egyszer többszörös levéltári átrendezése is megnehezíti - ha éppen lehetetlenné nem teszi - a jelenlegi irategyüttesek mögött meghúzódó tényleges szervezeti egységek felismerését, elhatárolását és az igazgatás rendszerében megfelelő helyre való beillesztését. Ilyen módon az igazgatási szervezet az iratanyag rendszerezésénél alapul szolgáló rekonstruálásának két lehetősége: a könnyebb, extenzív, minden helyi szervezési vagy éppen csak iratkezelési sajátosságot is önálló szervtipusnak elismerő, s a másik nehezebb, helyi szervezési sajátosságokat mutató, alapvető vonásaikban azonban azonos jellegű szerveket, funkciókat és formákat minél kevesebb számú főtipusba összevonni törekvő módszer között nem mindig sikerülhetett a kívánatos arány megtalálása. Ez nem egyszer egyrészt a helyi fejlődések mellőzésének, másrészt a sokszor erőltetettnek tünő, merev vagy szkematikus tipizálásnak, végered-
