Lakos János: A Magyar Országos Levéltár térképeinek katalógusa 2. : Kamarai térképek I. rész 1–699. szám (Budapest, 1978)

Bevezetés

BEVEZETÉS Az Országos Levéltár Térképtárának (,,S"-szekció) „Kamarai térképek" c. sorozatában (SÍI.) nyertek elhelyezést a Magyar (valamint a Szepesi) Kamarához hivatalosan vagy egyéb úton felterjesztett, illetve a kormányszerv megszűnése után különböző okokból a már kialakult gyűjteménybe került kéziratos térképek, amelyek túlnyomó többségükben kincstári birtokok különböző szempontú és célú felvételeit tartalmazzák. A térképek eredetileg mint iratmellékletek a Kamara irattárában, a kapcsolatos iratok mellett voltak elhelyezve. Az iratokkal való - eredetileg is meglehetősen laza — kapcsolat az évek múltával tovább vesztett jelentőségéből. A körülményes irattári kezelés hamar napirendre tűzte a térképek (főleg a nagyalakúak) iratoktól elkülönülő tárolásának megvalósítását. Még 1808-1810-ben (a Kamara irattárában) kiemelték az iratok mellől a térképek egy részét, elsősorban a nagyobb méretűeket. E később is folyton szaporodó törzsanyagot 1 -el kezdődő folyamatos sorszámokkal látták el és mutatót nyitottak hozzá. („Index Mapparum et Delineationum Anno 1808 et 1810 resignatarum"). Az idők folyamán több térkép elpusztult, elkallódott. Egyrészt úgy, hogy még az 1850-es években őrjegy ellenében kiemelték őket, de helyükre sohasem kerültek vissza. Másrészt az 1945-ös háborús események során veszett el jónéhány térkép, amit korábban készült leltárcédulák igazolnak. A hiányok okozzák, hogy a térképek folyamatos sorszáma sok esetben megszakad. A törzsanyag ma 1-848. sorszámmal (gyakran alátörésekkel) ellátott 1148 db térképből áll, 98 db iratmelléklettel. Segédletei az egykorú indexen kívül a kézzel írt cédulakatalógus és a betűrendes helynévmutató, az 1945 előtt és az 1950-es években végzett segédletkészítő munka eredményei.

1 Az 1960-as években Bendefy László kezdeményezésére a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet (VITUKI) feltárómunkája eredményeként az iratok mellől kiemelésre került a többi térkép is. Ezek 1001-tői kezdődően szintén folyamatos sorszámot kaptak. így több mint 2100 db-ra szaporodott fel a kamarai térképek sorozata. A térképekről feltárócédulák, majd ezek alapján szerzői és vízrajzi mutatók készültek. A kiemelés során a térképek eredeti helyére utólapok kerültek, sor került konkordanciajegyzék felvételére is. Meg kell jegyezni, hogy a VITUKI-feltárás után is számos térkép, térképvázlat maradt a Kincstári Levéltárak (,,E"-szekció) iratai között. Ezek egy része fizikailag nem választható el az iratoktól, másik részük azonban folyamatosan kiemelésre kerül. A gyarapodások folytán 1977 végén az S 11. sorozat 2300 db térképre szaporodott. Az E-szekció iratai között maradt térképek száma kb. 100. Ezeket a katalógus végén fogjuk közölni. A térképek a történelmi Magyarország és Horvátország területéről készültek, zömmel Arad, Bács, Bihar, Borsod, Máramaros, Pest, Liptó, Sáros, Ung, Zemplén megyei kamarai birtokokról. Jelen katalógus a fentiekben vázolt feltárómunka eredményeit kívánja közzétenni, 3 kötetben. Célja: elősegíteni e nagy forrásértékkel rendelkező levéltári anyag minél könnyebb használatát. Ennek érdekében a feltárócédulák alapján a térkép jelzetén kívül 5 pontban ismerteti az egyes mappák lényeges adatait. Az ismertetésnél Bendefy László „Az Országos Levéltár kéziratos térképeinek jegyzékelése" c. cikkében foglaltakat vettük irányadóul.

2 Ezen kívül igyekeztünk hasznosítani a Helytartótanácsi térképek katalógusa II. kötetének 1977-ben az Országos Levéltárban lezajlott vitáján elhangzott jogos kritikai észrevételeket javaslatokat. Minden térkép kapott egy folyamatos katalógusbeli sorszámot, ami a térképtári jelzettel együtt a leírás címét adja. Pl.: 83. S 11. No. 55. A jelzetbeli sorszám minden esetben a térkép hátlapján szereplő sorszámot jelenti, tehát az alátöréseken sem tettünk semmi változtatást. így előfordulnak ilyen jelzetek: SÍI. No. 83 :1. vagy SÍI. No. 112/b : 4. Megjegyezzük, hogy a jelzetbeli sorszámok hiányosak ugyan, de szigorúan növekvő rendben követik egymást (beleértve az alátöréseket is !). A leírás 1. pontjában adtuk meg a térkép szerzőjének, esetleges másolójának, hitelesítőjének stb. nevét, mégpedig abban a betűhív formában, ahogy az a térképen szerepel. (A vezetékneveknél előforduló következetlenségeket természetesen korrigáltuk), így egyes személyek keresztnevei esetleg hol latin, hol német, hol magyar stb. nyelven találhatók meg a katalógusban. A nemzetközi gyakorlatnak megfelelően első helyen a családnév áll, a keresztnevet ettől vesszővel választottuk el. Ha a térképen nem szerepel a szerző neve, de az más forrásokból (iratok) vagy a kidolgozás jellegzetességeiből megállapítható volt, akkor a nevet szögletes zárójelbe tettük. Amennyiben a szerzőség bizonytalan volt, erre a zárójelen belüli kérdőjellel hívtuk fel a figyelmet. Ugyancsak a térkép alapján tüntettük fel a szerzők, másolók, hitelesítők stb. címét, beosztását, a gyakori címek esetében rövidített formában. (A rövidítések feloldását külön rövidítésjegyzék tartalmazza !). Ha a szerző kilétét egyáltalán nem tudtuk megállapítani, erre az „sA" (sine Auctore) rövidítéssel utaltunk. Az első pont tartalmazza még a térkép keletkezésének, esetleges másolásának, hitelesítésének pontos vagy megközeb'tő évét. Feltételezés esetében itt is fentiek szerint alkalmaztuk a szögletes zárójelet és kérdőjelet. A 2. pontban adtuk meg a térképen levő eredeti címet, szöveghűen, a lényegtelen részek elhagyásával (a kihagyásokat kipontoztuk). Nem láttuk értelmét a betűhív közlésnek, a használatot az nehezítené. így a kis- és nagybetűk szabályos használatára törekedtünk, a tollhibákat kijavítottuk. Néhány rossz kifejezést és mondatszerkesztést azonban érdemesnek tartottuk változatlanul hagyni, ezekre zárójelbe tett felkiáltójellel hívtuk fel a figyelmet. A helyneveket azonban e pontban szigorúan betűhíven adtuk vissza! 1/ Levéltári Alapleltárak. I. Országos Levéltár. 10. Gyűjtemények. Készítették: Dávid Zoltán, Iványi Emma, Komjáthy Miklós. LOK., Bp., 1956. Kézirat. 189-190.1. 2/ Levéltári Szemle 1973/3. szám.