Az oktatást és művelődést irányító minisztériumok vezetőtestületeinek napirendi jegyzékei I. (A Magyar Országos Levéltár segédletei, 27. Budapest, 2009)
A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium Kollégiuma 1949–1951
A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium Kollégiuma XIX-I-l-r A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium Kollégiuma 1949-1951 XIX-I-1—r 1948 végén az MDP központ a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium (VKM), valamint a benne működő pártcsoport felülvizsgálatát rendelte el. Ennek végeztével a felülvizsgáló bizottság több kritikát fogalmazott meg a Minisztérium működésével kapcsolatban. Az ügyintézést bürokratikusnak, elmaradottnak nyilvánították, amely már nem tud lépést tartani az új „politikai követelményekkel'’. Kárhoztatták az egységes vezetés hiányát, a széttagoltságot és a döntések közötti összehangolatlanságot. A VKM átszervezése ügyében több változtatást javasoltak Politikai Bizottságnak. A PB 1949. február 3-ai ülésén tárgyalta az előterjesztést, és azt a döntést hozta, hogy a minisztériumon belül egy olyan „bizottságot” kell létrehozni, amely tömöríti a vezető tisztségviselőket. Az erre vonatkozó javaslat kidolgozására két heti határidőt adtak. A PB üléséről szóló jegyzőkönyvben a bizottság szót azonban utólag kézzel áthúzták, és helyette a „vezető kollégium” szót írták be. Ezzel egyetemben a párt vezetői az összes minisztériumban elrendelték a kollégiumok megalakítását.1 Ezek után nem sokkal Ortutay Gyula miniszter rendeletben mondta ki a helyi Vezető Kollégium megalakulását, mégpedig a „minisztériumi ügyvitel egységének fokozott biztosítása, az egyes ügyosztályok munkájának összehangolása céljából”. Feladatát is meghatározták: e testület „vizsgáljon meg” minden olyan kérdést, amely a minisztérium „hatáskörén belül általános érdekű, amely több ügyosztályi érint és az ügyosztályok között azok eldöntése tekintetében vita merül fel, valamint általában minden, akár egy ügyosztály munkakörén belül felmerülő fontosabb kérdést”.1 2 A testület elnöke a miniszter lett, a titkár pedig Szávai Nándor államtitkár. A Kollégiumnak tizenkét tagja lett, zömmel a főosztályvezetők közül kiválasztva. A tagok számára kötelező volt a részvétel az üléseken, és elháríthatatlan akadály miatti távollétüket előzetesen be kellett jelenteniük. A rendelet szerint az üléseken egy adott kérdés tárgyalásakor „szakértelemmel rendelkezők” is részt vehettek.3 Meghatározták az ülések tartásának állandó idejét, valamint az ügymenetet. Az ülés tárgysorozatát a titkár állította össze előzetesen, melyet köteles volt a tagokkal közölni. A tárgysorozat összeállítása céljából a rendelet kézhezvétele után egy héten belül a tagoknak kellett közölniük a titkárral azokat a kérdéseket, „amelyekről”, bár nem tartoznak hivatali ügykörükbe, úgy gondolják, hogy azokat a Kollégiumnak meg kell vizsgálnia”. Ez alapján három hónapos munkatervet készítettek. Ha valaki ezen kívül időszerű kérdést akart beterjeszteni, akkor „ezt a körülményt” két nappal az ülés előtt kellett jeleznie a titkárnak. A tagok dolgozták ki írásban, referátum-szerüen a kérdéseket, és szintén két nappal az ülés előtt adták le a titkárnak.4 A miniszter felhívta a tagok figyelmét arra, hogy „feladatuk fontosságát átérezve minél jobb munkával járuljanak hozzá ahhoz, hogy a Kollégium felállításával a kitűzött célt elérhessük, és ezzel hathatósan elősegítsük a magyar népi demokrácia művelődéspolitikájának megerősödését”.5 Az első ülést február 23-án tartották, és azonnal 1 MOL M-KS 276. f. 53. cs. 20. ő. e., valamint lásd a Bevezetőt. 2 MÓL XIX-I-l-s-1-2. tétel-1783-1949. 3 Uo. 4 Uo. 15 példányban írták elő. 5 Uo. 15
