Az oktatást és művelődést irányító minisztériumok vezetőtestületeinek napirendi jegyzékei I. (A Magyar Országos Levéltár segédletei, 27. Budapest, 2009)
A Népművelési Minisztérium Kollégiuma 1949–1956
A Népművelési Minisztérium Kollégiuma XIX-I-3-n terhez került, és negatív képet rajzolt a végrehajtás eredményéről. Mivel a kollégiumi ülések többször elmaradtak, és a Minisztériumnak „más központi értekezlete” nem volt, a főosztályok a saját értekezleteiket „igen lazán” tartották meg. A minisztériumi munka megszervezésére vonatkozó kollégiumi határozatot sem teljesítették, és a főosztályok munkatervei is „minden központi gondolat nélkül” készültek el, ráadásul rendkívül megterhelte a testület munkáját, és lassította az intézkedéseket. „A kollégium nem foglalkozott valamennyi főosztálynak a munkatervével és így nem adta minden főosztály számára munkájának elvi értékelését és kritikáját. Pl. a Képzőművészeti Osztály, amelyik a kollégiumon a szovjet festőművészed kiállítással kapcsolatban kritikát és elvi programot kapott, fel tudta javítani munkáját.” Minden szervezeti egység munkateljesítményéről adtak egy rövid leírást.30 A hibák megjavítására a továbbiakban a különböző szervezeti egységek munkaterveinek külön-külön elbírálását mellőzték, és az össz-minisztériumi munkaterv kollégiumi jóváhagyását vezették be. E munkatervekbe beépítették a kollégiumi döntéseket, ill. a napirendek az anyagát.31 32 Minden hónap elején Losonczy Géza és Nemes Dezső vizsgálták felül a havi kollégiumi határozatok végrehajtását, és azokat főosztályvezetői értekezleten értékelték íj ki, netán egyes esetekben Kollégium elé utalták. Az Ellenőrzési Osztály rendszeresen figyelte a határozatok végrehajtását, sőt az 1952-es évre szóló munkatervében már szerepelt az állandó jellegű ellenőrzés. Az egyes osztályok munkájának vizsgálata során a határozatok ellenőrzését is elvégezte, igyekezett teljességre törekedni, átfogó jelentéseket készíteni.33 34 * A határozatokban „összekeveredve” szerepeltek nagy és kisjelentőségü határozatok, aminek ellenőrzése a vezetők számára szinte lehetetlen volt. Az osztály tevékenységét azonban nem egyszer bírálták, mert nem értelemszerűen, hanem „dogmatikusan” végzik az ellen„ , 34 őrzést. A Minisztertanács Hivatala Kulturális Titkársága nemcsak ellenőrizte a kollégium munkáját és határozatait, hanem részt is vettek az üléseken, mint „megfigyelők”. A követendő irányelv az lett, hogy az előadók „ismerjék meg alaposan a felvetődött kérdéseket, hogy azokról pontos tájékoztatást tudjanak adni (írásban vagy szóban), de ne avatkozzanak bele a vitába, egyáltalán az egyes kérdésekbe (természetesen a fontosabb kérdésekről van szó) csak akkor foglaljanak közvetlenül állást, ha az feltétlenül szükséges és ha a szempontok a Révai elvtárssal, vagy a Titkárság vezetőjével folytatott megbeszélés alapján tisztázottak. Ez azonban ne jelentse a kezdeményezések elfolytását [sic!]."33 Az MDP központ hamarosan górcső alá vette a fontosabbnak tartott gazdasági minisztériumok munkáját, és bírálatot adott ki. Ezt a kritikát a Népművelési Minisztériumban is tanulmányozták, és munkájukhoz figyelembe is vették.36 1952-ben a mind többször gyengélkedő Révai miatt is több tervezett ülés elmaradt, a napirendek megváltoztak, a tanácskozás rendje meglehetősen foghíjassá vált, s ez 3 7 1953. első felében sem változott. 30 MÓL XIX-I-3-n-1949. december 7., valamint: XIX-I-3-C-2. tétel-sz. n.-]950. 31 MÓL XIX-l-3-f-798-1950., valamint: XIX-I-3-f-518-1950. 32 MÓL XIX-I-3-f-178-1950. 33 MOL XIX—1—3—i—21 — 1952., valamint 781-1953, ill. XIX-I-3-h-1751-1954. 34 MOL M-KS 276. f. 91. cs. 36. ő. e. 33 MOL XIX-A- 2-ee-E/I- 1953. A Minisztertanács Hivatala véleményéről Jánosi Ferenc ülés előtt szóban vagy írásban tájékoztatta a minisztert (XlX-A-2-ee-E/TÜK-XIII-1953.). 36 MOL XIX-1 3 e-86-sz. n.-1950. 121
