Az oktatást és művelődést irányító minisztériumok vezetőtestületeinek napirendi jegyzékei I. (A Magyar Országos Levéltár segédletei, 27. Budapest, 2009)
Bevezető
Bevezető észrevételüket fel kellett tüntetni. Az előterjesztéseken szerepelniek kellett a miniszter, miniszterhelyettes vagy egy kollégiumi tag aláírásának. A tagoknak az áttanulmányozásra előzetesen megkapott napirendi előterjesztésekről, „kérdésekről“ egyrészt „joga, ill. kötelessége“ volt a vitákon véleményét kifejteni és a hozott határozatokat végrehajtani, ill. végrehajtatni. A kollégium állásfoglalását a miniszter határozattá emelhette. A határozatokat a minisztérium,valamint a hozzá tartozó szervek dolgozóival - „a szükséghez képest“ - ismertetni kellett. „Az egyes osztályok vagy szervek a munkájukat közvetlenül érintő határozatot, a munkájuk felett elhangzott kollégiumi bírálatot, az illetékes kollégiumi tag vezetésével tárgyalják meg.“ Csak a nagy nyilvánosságot érintő határozatokat közölhették a sajtóval - szükség esetén és csak a Minisztertanács jóváhagyásával.15 A miniszter által megállapított határozat szövegét a jegyzőkönyv tartalmazta, amit a tárca vezetője és a kollégium titkára írt alá.. A miniszter kérhette a határozattal egyet nem értő tag véleményének felvételét a jegyzőkönyvbe, valamint a jegyzőkönyv idevonatkozó részét a Minisztertanács elnöke elé terjeszthette. „A határozat végrehajtását elmulasztókat felelősségre kell vonnni. Az olyan vezetőket, akik nemtörődömséget tanúsítanak a kollégiumi határozatok végrehajtásával szemben, a kollégiumi ülésen felelősségre kell vonni.“16 17 18 1953 közepétől kezdve az ily módon kialakított szabályok szerint folytatódott a kol- légiumok munkája. A művelődési ágazatban - a minisztériumok változásától eltekintve - szintén ezen elvek alapján dolgoztak tovább a testületek. A minisztertanácsi határozattal szinkronban létrehozták saját ügyrendjeiket, betartották az ülésezési időt, racionalizálták határozataik számát. Gyakran okozott viszont nehézséget a kinevezé1 X sek késedelme, vagy elmaradása. Az 1956 októberében, ill. ezt követően a minisztériumi munkával párhuzamosan a kollégiumok működése is szétzilálódott, megszakadt. A művelődésügyi területen elsőként 1957 februárjában ült össze újabb Kollégium, és még a korábbi minta alapján kezdte újra működését. Hamarosan azonban a kollégiumi munkát is új jogszabály alapján rendezték. 1957. szeptemberben adták ki a 1077/1957. (IX. 18.) számú, „a minisztériumok kollégiumairól'’ című kormányhatározatot. Az előterjesztés bevezetőjében kiemelték, hogy az 1953-ban kiadott határozatok „helyenként túlzott részletességűek és olyan megkötöttségeket is tartalmaznak, melyek a miniszter irányító tevékenységében gátolják”. Ezért egységes, és a régebbinél rugalmasabb határozat kibocsátására volt szükség.19 Az új jogszabály meghatározása szerint a minisztériumokban, valamint a Miniszter- tanács által engedélyezve az országos hatáskörű szerveknél a miniszter mellett Kollégium működik. E testület az adott vezető „véleményező és tanácsadó szerve”. „A minisztérium vezetésében felmerülő, valamint a párt- és kormányhatározatokból adódó feladatok és a minisztérium egészét vagy egyes területeit érintő legfőbb elvi kérdésekben a miniszter a kollégium véleményének meghallgatása után dönt.” Elnöke a miniszter, a miniszterhelyettesek „állásuknál fogva” tagjai a kollégiumnak, míg 15 Uo. Egy előterjesztés előzetes visszaküldéséről a titkár javaslatára a miniszter döntött. 16 Uo. V. fejezet tartalma: a kollégiumi ügyrend elkészítésére június 30-ig adtak határidőt, a tagjavaslatok benyújtására július 31-ig. MÓL XIX-I-3-c-sz. n.-1953. (1. d.) 17 Pl. A Belügyminisztérium Kollégiumának ülései 1953-1956. /-//. kötet. Összeállította: KAJÁRI ERZSÉBET. Történeti Hivatal, Bp., 2001. 18 A minisztertanács elé vitt tagi javaslatokat előzetesen továbbra is bemutatták a pártnak. 19 MÓL XIX-I-4-d-001/40-1957. 10
